Autóvezetésről szinte mindenkinek számtalan sztorija van.
Ki-hogy mit csinált, milyen bosszantó dolgokat tett az úton, mi magunk miket éltünk meg, hogyan büntetett meg a rendőr és még sorolhatnám.
Magam is így voltam ezzel nagyon sokáig, a múltból a mai napig rengeteg sztorit őrzök.
Érdekes módon, ahogy egyre többet vezettem, úgy lett egyre kevesebb "sztori"-m.
Nem is értem, annak idején, napi 4-5km-en hogyan történhetett meg velem annyi esemény amikre máig emlékszem.
Paradox, ahogy a kilométerek gyarapodásával egyre unalmasabban teltek az egyre hosszabb utak.
Mostanában tűnt fel igazán, amikor társaságban (családban és munkahelyen) mesélik a sztorikat, mondom nekik, hogy nekem már nincsenek történeteim, én csak megyek az úton :)
A napokban az jutott eszembe, hogy meglehet, ez nem is olyan könnyű.
Úgy vezetni az úton, hogy szinte minden "sztorit" elkerülni :)
A profiknak mások a történeteik, mint a sztorizóknak. :)
VálaszTörlésNagyon köszönöm, de dehogyis vagyok én profi :)
Törlésha vezetésben te nem, akkor senki. :)
VálaszTörlés