És még mindig

Még mindig ez a belegyorsítós sztori.
Ma új utakon jártam a Fiestával és gyakorlatilag rendszeressé vált ez a belegyorsítanak; utánam-jönnek,  stb .....
Ennyi érzékeny lelkületű embert!
Merthogy új gondolatom támadt velük szemben, különben nem is született volna meg ez a bejegyzés :)
Megsértődnek.
Megsértődnek, ha megelőzik őket.
Hihetetlen, de ez van.
És egyre több sértődékeny vezetővel találkozom .......  (nehogy már nekem legyen ciki :) )

Neki ciki, nem nekem

Megyünk mendegélek az úton és utolérek egy másik autót.
Haladok egy ideig mögötte, majd egy arra alkalmas pillanatban kiteszem az indexet, kihúzódom, gyorsítok és ....... nem megyek el mellette!
Amikor Suzukival vagyok is megesik, hogy belegyorsítanak, de hogy egy sportkivitelű Fiestát se akarnak elengedni az most új.
Ebben a 150 lóerős kisautóban -ellentétben a Suzukival- simán megtehetném, hogy visszaváltok és lepadlózom. Szinte azonnal 160-180-ra ugirk és a legtöbb autó nem is ellenfél. Meg is szólal a kisördög: "Hagyod? Vesztes vagy?..." és így tovább.
De hagyom.
Nem akarok gyorsabban menni a 90-esben mint óra szerint 105-110 és amikor elég távolra kerül a másik autó visszaindexelek és visszahúzódom mögé.
Nekem kellemetlen ez?
Hát nehogy már!
Ez neki! Neki ciki!
Ez utóbbi gondolat nekem eddig a legjobb az ilyen és hasonló esetek elengedésére.
Áttolom rá, érezze magát kellemetlenül ő, nem én!
Ez a megoldás..
(A konkrét esetben a másik autó tovább gyorsított és elment előlem. Kb. 10km-rel később értem utol, egy teherautó mögött ment. Megelőztem mindkettejüket és nem jött utána már utánam. Elégtételt szolgáltatott az élet, de ezt nem én kerestem, hanem így adódott. A gondolat, hogy "neki ciki" viszont legközelebb is segíteni fog, hasonló esetben.)

Félelmek

Nagyon sok mindent a félelmek vezérelnek. Orvosok, ügyvédek az emberek legnagyobb félelmeit kezelik, ezért emelkednek a többiek fölé.
Utóbbi időben az autóipar is belehúzott a félelmekbe, töréstesztek tucatjai bizonyítják, az új, az biztonságosabb mint a régi.
Mindenki fél.
Ennek felismerése alapjaiban változtatta meg a gondolkozásomat, hozzáállásomat a többi közlekedőhöz.
Vegyünk egy példát: megszűnő sávból a zippzár elvet nem betartva tolakszik át valaki idejekorán a másik sávba.
Régebben ez felháborított volna, tolakodó, agresszív magatartásnak értékeltem.
Pedig szegény csak fél.....
Pánikszerűen menekül be a biztosba, a továbbjutó sávba, mert fél, hogy nem fogják beengedni.
Mintha bárki is ottmaradt volna a megszűnő sávban ......
Ha értelmesen, szerényen és következetesen igyekszünk tartani a zippzárt, figyelünk a többiekre, nem tolakszunk, hanem bekéredzkedünk, magatartásunk nem kirivó és látszik, hogy nem előnyökért akarunk betolakodni, akkor a többi vezető be fog engedni a helyünkre :)
Méghozzá nagyon gyorsan.

Rövidtáv vs hosszútáv

Olyan érdekes, hogy mennyire másként vezetünk rövidtávon és hosszútávon.
Ki ne látott volna már egy hosszabb vezetés alkalmával cikázó / előzgető autót aki aztán egy két kereszteződés után elfordult?
És én is, ha csak pár kilométert megyek, sokszor máshogy vezetek mint amikor 150km-re netán 1200km-re vagy még többre indulok.
Rövid távon nem kell beosztani az energiát, friss vagyok és energikus.
Egy hosszabb útra indulva már nem bosszanthatom fel magam minden apróságon, tolerálni kell a többieket, szükség lesz az energiára 1 (vagy 15) óra múlva is ......
Ahány ember és ahány autóvezető annyiféle gondolat és annyiféle világ.
De egy emberen belül is:
Lakhelyem közelében ugyanazt az utat használom ha 10km-re és ha 1000km-re megyek is. Mégis egészen más lelkiállapotban közlekedek.
Egy 100m-es és egy 50km-es futás startja is mennyire más.
Csak esetemben ugyanott van a start és bár külső szemlélő nem igazán venné észre a különbséget, "belül" nagyon más ......

Sztorik nélkül

Autóvezetésről szinte mindenkinek számtalan sztorija van.
Ki-hogy mit csinált, milyen bosszantó dolgokat tett az úton, mi magunk miket éltünk meg, hogyan büntetett meg a rendőr és még sorolhatnám.
Magam is így voltam ezzel nagyon sokáig, a múltból a mai napig rengeteg sztorit őrzök.
Érdekes módon, ahogy egyre többet vezettem, úgy lett egyre kevesebb "sztori"-m.
Nem is értem, annak idején, napi 4-5km-en hogyan történhetett meg velem annyi esemény amikre máig emlékszem.
Paradox, ahogy a kilométerek gyarapodásával egyre unalmasabban teltek az egyre hosszabb utak.
Mostanában tűnt fel igazán, amikor társaságban (családban és munkahelyen) mesélik a sztorikat, mondom nekik, hogy nekem már nincsenek történeteim, én csak megyek az úton :)
A napokban az jutott eszembe, hogy meglehet, ez nem is olyan könnyű.
Úgy vezetni az úton, hogy szinte minden "sztorit" elkerülni :)

Érzelmek

Amíg nem jön az önvezető autó, aminek nem lesznek érzelmei addig az érzelmeket kezelni kell a forgalomban.
Az automata autó ugyanis ugyanúgy fog reagálni a tizedik problémás partnerre mint az elsőre, nem gyűlik össze benne harag, düh, frusztráció ami óriási előny és érv az önvezető autók mellett.
Addig azonban a bosszankodást kezelni kell valahogy, mert annak nagyon durva következményei lehetnek ha nem tudunk uralkodni magunkon.
Sokat olvasok különböző könyveket különböző szerzőktől akik különféle módokat javasolnak a harag és a frusztráció kezelésére - elengedésére.
A legtöbb módszer vezetés közben nem alkalmazható, van azonban egy, ami nekem egyre jobban beválik.
Figyelemelterelés.
Amikor érzem, hogy kezdek túlzottan koncentrálni, a figyelmemet leköti, beszűkíti egy másik autós aki bosszant (ez annál hamarabb bekövetkezik minél többen bosszantottak előtte) akkor igyekszem valami másra gondolni, egy kellemes emlékre, élményre, az általa kiváltott jó érzésre.
Tulajdonképpen mindegy mi az, csak elvonja a figyelmemet a bosszantó partnerről.
Ha kellemes érzéseket táplálok magamban, az tudja csökkenteni, sőt meglepően gyorsan meg is szünteti a haragot.
Az eredmény pedig kellemesebb közlekedés, nagyobb tolernacia, nyugalom és biztonság :)
...... na és az elmaradhatatlan mosoly, bosszankodás helyett :)

Az új a gyors, a régi a lassú

Mivel lerobbant a Swiftem (van ilyen? Mert ha nem velem történik nem is hinném el) mostanában egy hobbiautómmal járok, ami egy 2008-as Fiesta ST 150LE-vel.
Ezt mostanában már ritkán használom, főleg a magasabb üzemanyagfogyasztás miatt.
Ami rögtön feltűnt parkolókban, hogy ez már egy korosodó autó: közeledik a 10. évéhez és mivel a széria legvégéről van öregebbnek néz ki: Az alapforma már 15-16 éves.
Mint ilyen öregedő kocsit, a forgalomban is másként kezelik, mint korábban.
Meglepetésemre, akárcsak a Swiftet ezt is sok autó "üldözőbe" veszi és volt, aki vissza is előzte (mivel nem versenyzem a forgalomban így ezt viszonylag könnyen megtehetik).
Korábban, régebben, amikor még új illetve újabb volt, ezt egyáltalán nem tapasztaltam.
Szóval levontam a konklúziót: Az újabb autónak kell a gyorsabbnak lennie. Akkor is ha az 80LE-s a 10 éves meg 150.
Így áll helyre a világ békéje, egyensúlya és önérzete :)

JOBBRA TARTS!!!!

Mindjárt az elején le szeretnék szögezni két dolgot:
- Igen, egyetértek a jobbra tartási kötelezettséggel
- Igen, magam is jobbra tartok, jobban,mint a többiek
És akkor belevágok.
Így, csupa nagybetűvel a cím, mert harsogja az autós média, hogy menjen le mindenki jobbra.
Mert ez a szabály, mert nyugaton lemennek ...... hoppá.
Nem, nem mennek le ott sem (pedig a német és az angol visszaenged mindig, amit itthon nem lehet mindig elmondani).
Magyarországon már igenis jobban lehúzódnak mint Németországban (pláne Ausztriában), ami főként a hisztériakeltésnek köszönhető :)
Szintén a médiában olvastam, hogy kutatták ennek az okát, hogy miért nem tartanak jobbra és az jött ki, hogy a szorongás áll mögötte, a félelem, hogy mi lesz,ha előzni kell.
Szerintem még van egy adag kényelem is, de ezt már csak én teszem hozzá.
Ami szerintem érdekes, hogy akit ez nagyban zavar, aki azt akarja, hogy 3 sávos sztrádán a középsőből húzódjanak ki a szélsőbe, annak valószínűleg ugyanazzal a szorongással és kényelemmel van baja, hogy neki a legbelsőbe kell húzódnia miattuk.
Szóval ugyanazzal áll szemben - csak egy sávval beljebb- mint aki folyamatosan középen halad nála lassabban.
Erre még nem világítottak annyira rá a cikkek :)

Nők vs férfiak

Manapság már a mozgásból, stílusból, akár sötétben is meg tudom mondani, ha nő vezeti az előttem haladó autót.
Neeeem, nem lebecsmérlően mondom, csak máshogy vezetnek.
Nagyobb követési távolságot tartanak és ha közelítek hozzájuk nem gyorsítanak bele.
És meg is érkeztünk.
Hej, de szeretjük emlegetni, még újságcikkekben is, hogy nők hátrányban vannak autóvezetésben mert evolúciósan kilalakult gyengébb tájékozódási képességük és ezzel együtt rosszabb a térlátásuk miatt nehezebben tudnak pl. manőverezni (szerencsénk, hogy jellemzően nem olvasnak autósújságot :D ).
Azt már ugye kevésbé szeretjük felemlegetni, hogy nekünk, férfiaknak is van genetikai, evulóciós hátrányunk velük szemben.
Szerintem ez még nagyobb, de mindenképpen veszélyesebb.
A rivalizálásnak, a versengésnek ugyanis semmilyen helye nincsen a közlekedésben.
És ezt mi, férfiak csináljuk!
Evolúcióson itt mi vagyunk hátrányban!
A nők sokkal együttműködőbbek.
Van mit tanulnunk tőlük :)

Amikor az autó bűne

Még a blog indulásakor jutott ez eszembe, de jött a tavasz, jött a nyár, idejétmúlt lett az egész megfigyelés.
Viszont most, rövidesen aktuális lesz, újra.
Előttünk a ködzárfény-szezon, amikor két részre szakad az autóstársadalom:
Akik szerint "azért van, hogy használjuk" és kapcsolják be bőszen a legkisebb párában és esőben is, meg azokra akik ettől szenvednek és piros foltok ugrálnak a szemük előtt, amikor beérnek a munkahelyre vagy haza ......
Ezzel a bejegyzéssel nem is megoldani akarom a dolgot (egyébként, ha előzni nem tudok: napszemüveg), hanem szokásomhoz híven egy eltérő / szokatlan nézőpontot felhozni:
Mi van akkor, amikor az autó hibája a vakítás?
Vagyis, hát alapból a vezető kapcsolja fel, de amikor az autó ködzárfénye sokkal jobban vakít mint más autóké?
Újabb Audiknál tűnt ez fel, hogy bántóan vakító a hátsó ködzárfényük (amúgy a féklámpa is).
Szegény vezetőjük, semmivel nagyobb bűnt nem vét, mint akármilyen másik autó vezetője aki felkapcsolja, de mégis, az autó rásegít, rosszabbít a hibán ......
Nem beszélve a féklámpájáról, hogy abban aztán tényleg teljesen vétlen a vezető, hogy fékeznie kell .....

Haladáspárti vagyok

Haladáspárti, tehát mindig az vezérel hogy menjünk. Menjen a forgalom, tehát nem csak önző módon én, hanem a többieket is segítem ebben.
Néhány példa:
- ha szemből kerékpárost érnek utol, lehúzódom
- szintén lehúzódom a motoros elöl ha engem ér utol
- elengedem a gyorsabbat, segítem az előzését, a visszasorolását
- körforgalomban előre indexelek ha látom sor van, hogy minél előbb jöhessenek be
- ha balra a lekanyaradna valaki előttem és megáll, kikerülöm jobbról az útpadkán is, ha van elég hely
- úgy előzök, hogy ne zavarjam a szembejövőt és a megelőzöttet is minél kevésbé
Szóval így ....
Mert ki az aki zavarja, bosszantja a többieket?
A két véglet:
A lassú, a figyelmetlen, aki sort csinál
És a gyors, mindenkit levillogó, tolakodó önző.
Ők nem is érzik jól magukat vezetés közben!
Persze a közlekedés folyton változik, dönteni kell, nem lehet mindenkinek egyaránt jó, de pont ez a feladat benne, hogy mégis hogyan lehet minél jobb mindenkinek?
Hogyan működhetünk együtt, segíthetjük egymást, hogy minél gyorsabban és biztonságosabban érjük el a célunkat.
Legyünk minél többen haladáspártiak!

De kevesen is értik ezt

Megfogalmazódott már bennem ez a cím pár hete, amikor hosszú sor elején álltam egy körforgalomban és bent a körforgóban nagyon lelassított egy érkező autó.
Akkor és ott jutott eszembe ez a mondat.
Igen, sajnos nagyon-nagyon kevesen vannak azok, akik figyelmesen, másokat látva, értve és figyelembe véve tudnak közlekedni.
Önmagában azonban ez a meglátás nem lett volna elég a poszthoz, ennek ma jött el az ideje.
Egy vasúti átjáróban álltunk sorban, sokáig.
Mögöttem a furgon rámközelített, a lámpája persze égett.
Így az összes visszapillantóban vakított.
A belsőt éjszakaira állítottam, a jobb oldali nem volt vészes, balt meg eltakartam egy ideig kézzel majd az ablaktörlő kendővel.
Egy idő után az előttem álló meg rálépett a fékre és úgy is maradt, elölről adva a szép piros vakító fényt.
"De kevesen is értik ezt" .....

Gondolatolvasás

Rengeteget foglalkozom vele. Olvastam egy könyvet, amiben kifejtik, valójában nem tudhatjuk mit gondol a másik ember. Ahogy ők sem tudják, mi mit gonolunk.
Eszerint a könyv szerint nem is szabad gondolatolvasással foglalkozni, el kell hessegetni, ha ilyenen kapjuk magunkat.
Mivel én nem tudok leszokni róla, mostanában új megközelítésekkel próbálkozom,amik megnyugtatóbbak.
Vegyünk egy régóta idegesítő dolgot: kivág elém egy autó, ami utána már lassan megy.
Bosszankodtam, hogy "addig volt volt csak sürgős, amíg elém nem jöttél, utána már ráérsz".
Ezzel aztán jól fel is húztam magam régebben.
(Hagyjuk ezt, hogy meg kell előzni, erre nincs mindig biztonságos lehetőség.)

Tegnap ugyanez történt és másképpen igyekeztem megközelíteni:
Mi van, ha a szó sincs arról, hogy addig sürgős utána már nem?
Az autós előttünk, lehet szimplán lassú.
Mindig lassú.
És mivel ebből indul ki ő, így mást is lassúnak hisz, ezért vágott is ki elém, mert azt hitte, én is lassan jövök.
Azonkívül, hogy ez sokkal valószínűbb, sokkal megnyugtatóbb is.
Nem változik semmi, csak én leszek nyugodtabb, így nekem jobb :)

"Kockáztat"

Egy szó a múltból, még szegény édesapámtól, aki már 25 éve, hogy nincs velünk.
Bár ő maga, nem vezetett és egyáltalán, semmilyen formában nem lehetett autósnak mondani, ezt a szót rendszeresen használta a rossz autóvezetőkre.
Ez volt a leglesújtóbb jelzője rájuk.
"Kockáztat".
Ma jutott eszembe ez a szó, amikor - péntek óh, de imádlak- több autóstársam is be akarta mutatni, hogyan kell előzni.
Ez amúgy máskor is előfordul, de pénteken rendszeres és már előre készülök rá.
Mert mi van, ha a nagy forgalomban, ahol kamionokat egymás után kell előzni egy Suzuki a biztonságos maximumon előzget, hogyan is lehet megelőzni?
(Nem akarok bele menni, ez mennyire szubjektív, hogy "biztonságos maximum", mert hol és mivel és milyen körülmények között, nagyon messzire vezetne és csak eltérítene. Maradjunk annyiban, hogy az útvonalon naponta járok közel másfél éve, kicsit ismerem, hol-mi fér bele).
Tehát hogyan lehet megelőzni?
Engem mondjuk simán, mert el is engedem, segítem az előzését és a visszasorolását is, de előttem a kamion már tudom, hogy nem fért volna bele.
Belefért, szerencse volt, nem jöttek szembe a kanyarban.
"Kockáztat"
Csak egy szó.
Ma értelmet nyert.

Az autó mint kellék

Figyelem a fiatalokat - divatos, mindig is divatos szlogen volt és lesz is, hogy "ezek a mai fiatalok", de én azt figyelem, hogy az autózás, az autó hogyan változik, miben változik, miben más mint az idősebb generációknál.
Arra jöttem rá, hogy az idősebbek az autót elsősorban a funkciója miatt tartják. Használni, utazni, kényelmesen, biztonságosan, ez az elsődleges cél, így az ő autóik elsősorban a nagy belterű autók, a magas építésű SUV-ok, egyterűek.
Fiataloknál a funkció mintha háttérbe szorulna.
Ki akarnak fejezni inkább vele valamit, a helyüket a világban, így kerül a kigyúrt-szolizott test mellé a BMW, az Audi a Mercedes.
Ez nem jó vagy rossz, pusztán más, mint eddig volt.
Persze időseknél is megy -ment mindig is- a presztízs, de az jellemzően másodlagos volt a funkció után. Vagyis amikor már minden megvan, akkor jöhet a presztízs, a fiataloknál pedig ez megfordult.
Megelőzi a funkciót.
Átalakul az autózás.

Identitászavaros kamionok

Elneveztem őket ennek.
Van amikor hetekig nem találkozok eggyel sem, de van amikor egy úton is látok 2-t is.
Mitől is identitászavaros?
Úgy közlekedik, mintha nem kamion hanem személyautó volna.
Tempósan megy - ilyenkor nem is rossz követni - és előzgeti a többi kamiont.
Néha olyan helyeken is, ahol személyautóval is necces lenne.
Na ilyenkor aztán figyelek, amikor ilyet látok, nem veszélytelen egyáltalán. Mivel nagy, nincs hová menni előle.
De szerencsémre azonos irányban haladva gyakrabban találkozom velük, mint szemből.
Egy szó mint száz: identitászavaros kamion az a kamion, ami személyautónak hiszi magát :)

Küzdenek

Valahogy, olyan toleráns kezdek lenni a többi közlekedővel.
Nem könnyű nekik, sokszor küzdelem a vezetés.
Miről is jutott ez eszembe?
M7-esen csak egy lehajtónyit megyek, de tegnap reggel egy A-s Merci amikor feljöttem egy teherautó mögött, nem húzódott be a legbelső, teljesen üres sávba (mögötte látóhatáron belül sem volt autó), majd kivárva míg elhaladt mellettem én megelőztem a teherautót és kisoroltam, vissza kívülre, ő pedig maradt továbbra is a középső sávban.
Pár km-en át így haladtunk.
Tehát ő középen ment, se ki, se be nem volt hajlandó sorolni.
Volt idő, amikor felháborított ez a magatartás, lenézőnek, pökhendinek tartottam -meg amit még hozzá gondoltam, hogy hogyan viselkedhet a munkahelyén ha mondjuk egy kisebb főnök- de ma már belátom, hogy egyrészt mindezt én kreáltam, lehet, sőt valószínű, a fele sem igaz, másrészt ha minden igaz akkor is ő (is) csak egy esendő ember aki küzd a komplexusaival, a félelmeivel, ráadásul a munkahelyén kívül még a közlekedésben is nehezebb a helyzete, mert szemmel láthatóan nem látta át a helyzeteket.
Ezt a küzdelmet, megvívást pedig kezdem látatlanul is becsülni.
Be kellett látnom, másoknak sem könnyebb, még ha sokkal értékesebb autóban is ülnek valószínűleg sokkal nehezebb életük van, így a küzdelmeik is nehezebbek mint az enyém.

Nyári péntek délután, vagyis artisták és mazsolák

Ilyenkor pénteken mindenfelé, minden úton többen vagyunk mint máskor.
Ebből következeik, hogy ilyenkor sok autó és bennük sok sofőr úton van, akik máskor nincsenek velünk (pl. keddenként délután. Valamiért nekem úgy tűnik, az a legkisebb forgalmú nap).
Valószínűleg közülük kerülhetnek ki az artisták, a volánzsonglőrök, mert ilyenkor nyári péntekeken én több"akciót" látok mint egész héten addig - télen meg még két hónap alatt se, sokszor.
Én ilyenkor, amikor munkából indulok hazafelé, már előre számítok az akciókra.
"Kedvenc" artistám az "előzés-oktató".
Ő majd megmutatja, hogyan kell előzni.
Visszatérni a szembejövő orra előtt.
Ma is, 3 ilyen előzést láttam miközben egész héten egyet sem.
Az az "igazi" amikor a szembejövő egy másik hétvégi autós, a "mazsola", aki még akkor is fékez-dudál-hadonászik a kocsiban amikor már mehetne, visszatértek előle.
Tanácsom mindenkinek az, hogy nyugalom, pénteken nyakunkon a hétvége, kikapcsolódás, a kirándulás a pihenés. (Miért is idegeskednénk?)
Próbáljunk kikerülni az "artisták" útjából, ha ez pedig sikerül, nézzük együtt az előadást, amit csinálnak nekünk.

Beleszocializálódtam

Közkeletű mondás, "aki nem volt motoros abból nem lesz jó autós".
Annyiban biztosan igaz, hogy aki motorozott, a motorosokat máshogy fogja kezelni autósként.
De napjainkban a motorozás már egy egészen külön műfajjá, hobbivá vált, réges-régen letűntek azok az idők amikor "autópótlék" volt azoknak, akik egyénileg akartak közlekedni de nem engedhették meg maguknak az autót.
Nekem, bár "A"-s jogsim sosem volt, a segédmotorozás azért megvolt, amolyan átmenetként a bicikli és az autó között.
És milyen hasznos volt!
Kismotorosként -majd később Trabantosként is- fiatalon, a gyengébbek szemszögéből kezdtem a közlekedést és a gyengébb résztvevők oldaláról szocializálódtam bele a forgalomba.
És ez, úgy érzem, jót tett, nagyon is.
A Suzukizás ezért is nem okoz gondot, ez is gyengébb félként vesz részt, de mivel én ezt már nagyon megszoktam, tudok engedni és ezzel az autóval kell is, sokszor.
De nem azért engedek, amikor kell, mert feladom, vesztesként hagyom magam, dehogyis!
Ez teljesen hibás gondolatmenet lenne, hanem önző módon, azon kívül, hogy fizikálisan is védem magam, mentálisan is jobban érzem így magam, közérzetem is jobb.
Mindenképpen megéri.

Márpedig a Suzuki lassú

De nemcsak a Suzuki.
Hanem a furgonok is.
Minél nagyobb, pláne ha platós akkor az lassú.
És kész.
Ha gyors, akkor is lassú.
A számok, ott a műszerfalon mellékesek ha megelőz egy Suzuki (vagy egy furgon pláne platós furgon) akkor mi még a lassúnál is lassúbbak vagyunk és a minimum hogy utána kell eredni - haladók vissza is előzhetik.
Mert a presztízs és a sebesség teljesen összefüggő dolgok ugye :D :D :D :D
Régóta figyelem ezt a jelenséget.
Ma utolért egy új Kia aztán lemaradt majd újra kezdett beérni - kiderült, "üldözte" egy furgon amikor az mindannyiunkat elhagyott újra helyreállt a béke :) :)
Tőlünk is rosszabbul járnak a kamionosok, akik az utóbbi időben felgyorsultak 100 közelébe.
Facebookon egyre több panasz, hogy megelőzik őket a személyautósok, aztán lelassítanak.
Hát persze, mert a kamion, az nagyon lassú.
Ha pedig megelőzték, nyugodtan felvehetik a szokásos utazótempójukat -ha lassabb a kamiontól is- mert a kamion úgyis lassabb.
Ha nem, akkor is de.
:) :) :)

Aszfaltbetyárok

Megfigyeltem egy érdekes dolgot, ami már ugyan nem új, de most kezdett el igazán terjedni.
Ez egy felfogás, mely szerint az aszfalt széle az a világ széle onnantól szakadék van, romlás és rombolás, a világnak vége :)
Milyen megjelenési formákban ölt ez testet ?
- Balra kanyarodó mögé érkezve nem kerüli ki, ha meg kell állni sem. Ha széles a padka, jó minőségű, elférne, akkor sem megy le, inkább megáll.
- Egysávos úton szemben érkezve ő nem húzódik le az aszfaltról, mind a négy kerék az aszfalton marad
- Mentő ha jön, fékez, lehúzódik, de marad az aszfalton (a két korábbi már megy egy ideje, de ez új, a múlt héten láttam a tükörben)
Valahogy kialakult ez a gondolkozás, a fenti három dolog csupán bosszantó, azonban lehet egy balesetveszélyes aspektusa is:
Ha mindig és minden körülmények között az aszfaltban és csakis az aszfaltban gondolkozik, akkor vajon egy balesetveszélyes helyzetben (pl. egy rossz előzés kivédése esetén) sem fog lehúzódni az útról?

Kit akarunk mi oktatni?

Jellemző, hogy közlekedve sokszor, sokminden nem tetszik.
De olyan sok az autó és az autó, hogy bármit teszünk, az a morálon nem fog változtatni, maximum felidegesítjük egymást.
Gondoljunk csak bele: csak egy hosszú hétvége végén mennyi és mennyi autó áll a dugóban az M7-esen.
És ez csak egy (fél) nap, egyetlen út, egyetlen oldala.
Hát hogyan is hiheti bárki is, hogy ha elkezd "tanítani" bármi is megváltozik? :) :)
Holnap, holnapután, egy év múlva ugyanaz lesz, mert másokkal találkozunk.
Hogy mégis mit tehetünk?
Kezeljük úgy a közlekedőtársakat, ahogy szeretnénk, hogy minket is kezeljenek.
Például, nyugodtan villogj rá a lassabbra az autópályán, ha neked ez elől haladóként tetszene.
Illetve fordítva:
Lassabbként nyugodtan menj ki a gyorsabb elé, ha ez a gyorsabb autós szemszögéből tetszene.
Ilyen egyszerű.
Képzeld a másik helyzetébe magad.
Ha ezt szem előtt tartjuk, így viselkedünk, akkor mindent megtettünk, ami tőlünk telhet egy jobb hangulatú közlekedésért.
Nem utolsósorban nekünk mindenképpen nyugodtabb, konfliktusmentesebb, jobb hangulatú utunk lesz.

Alkalmazkodni a hülyeséghez

Sokat gondolkoztam azon, hogy vajon mi a legnehezebb az autóvezetésben és talán meg is találtam a választ.
Elneveztem ezt a jelenséget az "alkalmazkodás a hülyeséghez"-nek.
Ez bizony nehéz.
Korábban már írtam az ösztönös sebességről, vagyis, hogy az autósok jelentős része nem aszerint vezet, hogy hol-mennyi a megengedett, hanem csak úgy ösztönösen megy az úton.
Mivel sokan vannak, ők diktálják a forgalom ritmusát.
90-esben 70-el.
50-esben 80-al.
(Bónuszkérdés: hol fog mérni a rendőr? :) )
Ha nem alkalmazkodom hozzájuk, akkor mindenkit fel fogok idegesíteni mert egymást fogjuk előzgetni.
Így inkább alkalmazkodom.
De ez -tudva közben hol-mennyi lenne az annyi- bizony sokszor nehéz.
Így nyáron, a nyári autósok kitódulásával az utakra a téma különösen aktuális.
Nyugaton sok helyen láttam sebességjelző táblákat ott is, ahol nem volt korlátozás. Kitáblázzák az általános sebességhatárt mintegy emlékeztetőül.
Szóval mintha módszeresen kitennék több helyen is a 130-asokat a sztrádára vagy a 90-eseket a főutakra.
Lehet segítene.
De nem biztos. :)

Az autós bulvár is bulvár

Autósként nagy fogyasztója vagyok az autós médiának.
Vagy voltam.
Mert elkezdett bulvárosodni.
A sok baleset, az utcai verekedések, a filozofálgatás a gumikról, hogy melyik hogyan, hány méter , milyen sebességről -lehet csak nekem és nálam - tönkreteszik a vezetés élvezetét.
Nem azért, mert nem történhetne velem is baleset, hanem pontosan azért!
Az örömöt, az élvezetet, de a teljesítményt is beárnyékolja ez a sok félelem amit gerjeszt bennem.
Tegnap szakadt el a cérna.
A vezess hu lassan már csak ebből áll, így a FB-on leiratkoztam róla korábban, de most a Totalcar is kitett magáért a régi autó vs új autó ütközési tesztjével.
Nem is néztem meg az ajánlott videót, mert azt gondolom, nekem erre nincsen szükségem.
Tanulni nem lehet belőle, félni pedig nem akarok.
Salgótarjániként, a 80-a években gyerekként, majd a 90-es években kamaszként én a ralisok között nem ebben a félelem-központú autózásban szocializálódtam és nem kívánok sem leereszkedni erre a szintre, sem pedig félve beülni nap mint nap.

Változnak az idők

1992-ben autószerelőnek tanultam még. Akkoriban Gépjármű-diagnosztika és javítás (vagy valami ilyesmi) nevű tantárgyban mesélte a tanár, a felújítások tanítása közben, hogy Németországban olyan magasak a javítási óradíjak, hogy bizony egy sebességváltót szét sem szednek hanem kompletten (!) cserélik.
Mert a komplett csere olcsóbb mint szétszedni és javítani, felújítani a hibás alkatrészt, alkatrészeket.
Azóta eltelt 25 év.
És itt vagyunk.
Nem szedjük bizony szét nemhogy a váltót de a komplett motort sem bontjuk szét.
Tudjuk, hogy a Suzuki a világ egyik legmegbízhatóbb autója de sajnos van azért egy-két hibája. Például eltöri a dugattyút. A kocsi így is megy, persze nem a végtelenségig, a szervizig simán.
Enyémmel is ez történt és a motort szét se szedtük, ment bele kompletten egy másik mert a dugattyúk kicserélése többe lett volna, már csak alkatrészileg is, mint a másik motor egyben.
Szóval haladunk, bizony, most már a motor is kompletten cserés, nem szerelgetünk. :)
Mert bontotttan olyan olcsó, hogy nem éri meg még az olcsó szervizben se foglalkozni vele.
Ja, és akinek Suzukija van, ne felejtesen el idejében olajat motort cserélni! :) :)

Egymás segítése

Nem közlekedhetünk - sőt nem is élhetünk - anélkül, hogy egymást segítenénk.
Ez jutott ma eszembe amikor egy kamion előzésébe kezdtem az M5-ösön de egy Audi S6 villogásba kezdett mögöttem.
Na nem úgy kell elképzelni, hogy a béna Suzukis kicammogott 100-al a 200-al jövő elé ..... dehogy!
Én 130-al haladtam, ő meg kb 150 körül, sima gázelvétel a részéről elég lett volna.
Én egy pillanat alatt döntöttem.
Segítek.
Visszamentem a kamion mögé és (hirtelen) fékezéssel lelassítottam 100-ra.
Megtehetem.
Fürge a Suzuki.
Bár eltelt kis időbe míg az Audi elhaladt -a kis sebességkülönbség miatt- de utána pikk-pakk visszagyorsultam 130-ra.
Segíteni kell őket.
A szegény Audi S6-ososokat (de írhatnék még egy sor sportos nagyautót vagy SUV-ot) mert nekik ez nem megy ilyen egyszerűen.
Nem tudják visszanyerni a haladási sebességüket ha kb. 20-at elvesztenek belőle.
Legyünk toleránsak velük.
Velük, a gyenge autósokkal és engedjük útjukra őket.
Nem mindenkinek van ilyen fürge autója mint a Suzuki, ami hamar visszagyorsul :) :)

Miért nincs több baleset?

Meghökkentő a cím, de mindjárt megválaszolom.
Az általános magatartás a közutakon ...... nos ..... elég alacsony.
Sávot nem tudjuk tartani, úgy előznek meg hogy "itt marad" nálam, az én sávomban 20-30 centi.
Méghozzá indokolatlanul a töküres autópályán (harmadik autó látótérben se volt sehol).
Nem veszem rosszindulatnak, kicsi az autóm, megszoktam már, hogy nem tisztelik, nem is várom el, szerintem ez egészen egyszerűen lustaság.
Lustaság és nem tudás. Nem tudja, nem érzi a vezető a saját autója kiterjedését.
Bambán, félig aludva rohannak nagy sebességgel alulképzett vezetők tízezrei az utakon nap mint nap.
Ehhez képest igenis, aránylag kevés a baleset.
Mi is lehet ennek az oka? Ezen kezdtem el gondolkozni az eset kapcsán.
Arra jutottam, hogy a megoldás: a technikai fejlődés.
Olyannyira a keze alá dolgozik ma már az autó a vezetőknek és a közúti infrastruktúra is nagyon fejlődik már, hogy még ennek ellenére, hogy ilyen bambán (ami csak akkor tűnik fel, ha csinálni kell valamit) rohanva is belefér minden, ebből sincsen baleset mert a technológia immár annyira fejlett, olyan fékutakra és kanyarsebességekre képes, ami korábban elképzelhetetlen volt.
És elképzelhetetlen a járművezetők többségének is.
Amikor szükség van rá, viszont jól jön.
Ezért van viszonylag kevés baleset.

"Aggyá már egy hikomólt"

Ma reggel egy hipermarketben megakadt a szemem a Hykomol hajtóműolajon.
Milyen régen volt már!
Első szárnypróbálgatásaim voltak a 80-as évek végén, 15 évesen, Babettával.
A családunknak nem volt autója, gyermekkorom maradandó élményéhez tartozik a vonatablakon kibámulás, ahogy a boldog családok hagyták le a vonatot a párhuzamos úton - autóval.
Ez nagyban hozzájárult autóbolondériámhoz, mint tudjuk, amiben hiányt szenvedünk gyerekként, azt (túl)kompenzáljuk felnőttként. :)
Visszakanyarodva a hajtóműolajhoz.
Még új volt a kismotor, első utamon egy ÁFOR kúthoz mentem, tankolni.
De ez nem csupán egy út volt, hanem csatlakozásom a "motorizált világ"-hoz, mert ilyen, hogy benzinkút a mi családunkban nem létezett, ilyen helyre mi nem jártunk korábban soha.
Mivel olajszintet is ellenőriztem a kismotoron még otthon, hát kértem a tankolás mellé egy hajtóműolajat is. A kutas bekiabált a bódéba (hol voltak még a mai tető alatti benzinkutak - konténer állt a szabadban lévő kútoszlopok mellett):
"Géza! Aggyá már egy hikomólt!"
Így aztán vettem egy liter hajtóműolajat is a tankolás mellé, életem első hajtóműolaját.
(Később kiderült, hígabb olaj kellett a váltójába, de az már egy másik történet).
Ez az első élmény viszont ma reggel visszaköszönt a polcról. Még mindig van Hykomol, létezik :)
Lehet már  csak az emlék szépíti meg, így, kb. 28-29 év távlatából, de akkor mintha elit dolog lett volna autósnak lenni.
Rang.
Rangja volt az autózásnak a tömegközlekedéssel szemben.
De lehet csak én képzelem így.
Tavaly és tavalyelőtt is ültem egyszer-egyszer vonaton de már semmivel sem éreztem alacsonyabb rangúnak mint az autózást.
Legfeljebb unalmasabbnak.
Egy kicsit elvesztette a rangját a szememben az autózás, autósnak lenni.
Egy illúzióval kevesebb.
Azért kedves dolog volt visszaemlékezni a régi időkre, amikor még nem mindenki autózott - motorozott, de én már -szinte gyerekfejjel- csatlakozhattam :)

Veszélyes a Suzuki

Hát igen, ma már ez is veszélyes autónak számít.
2008-ban vettem egy Fiesta ST-t akkor azzal tapasztaltam először, hogy egy kis autó, ha nagy teljesítményű, mennyire veszélyes is tud lenni, amikor egy frusztrált nagyobb, de gyengébb autóval találkozik.
Nem mintha a Suzukit ez fenyegetné, de egy jól ismert úton tud ez is meglepetést szerezni, ahol pontosan tudom hol lehet és hol nem előzni sőt, most már azt is, hogy hol vannak azok a pontok ahol a belátható egyenes jóval hosszabb mint amilyennek elsőre látszik.
Nem azt akarom ezzel mondani, hogy hú  de nagyon tudok, nyilván elsőre, ötödszörre és tizedszerre én is benéztem ezeket a helyeket, utána jöttem rá, lehet itt bőven menni.
Miről is jutott ez eszembe.
Tegnap egy sort értem utol és pont egy ilyen hely következett ahol lehet előzni, mert az egyenes sokkal hosszabb mint amilyennek látszik (domború íve van az útnak és az útfelület rövidebbnek látszik a valóságosnál)
Szóval itt előztem meg egy Volvot és a sorban elé kerültem.
Utána, a többi autó előzése közben visszaelőzött, sőt még az előttem haladót is, ott, ahol már záróvonal volt, bukkanó és kanyar.
Mondtam, hogy "huhh most ne jöjjön senki szembe".
Nem szabad már rutinosan, tempósan haladni egy régi Swifttel mert ez olyan frusztrációkat tud okozni egy gyengébb sofőrben, ami veszélyes helyzetek bevállalására készteti.
Igyekszem majd körültekintőbb lenni, bár nem tudom mit tehetnék jobban hasonló esetben illetve az ilyen helyzetek elkerülésére (az autócsere rossz válasz :) ).

Alázat nélkül

Sokat gondolkoztam azon, mi irritál legjobban a közlekedésben.
Van azért egypár dolog, de mindenképpen dobogós, ha nem az első helyezett következik most.
Néhány napja megelőzött egy Audi de úgy, hogy nem ment át teljesen a másik sávba,
kb 20 centire még itt lógott az én oldalamon, vagyis kellemetlenül kicsi volt az oldaltávolság.
Utána megelőzött még egy autót ugyanígy, de akkor már a szembejövőt is több, mint zavarta .....
És akkor megfogalmazódott bennem:
Az alázat nélküliség.
Amit -több más között is- tanítanak a vezetéstechnikai tréningeken: az az alázat.
Nem alázás, az egy másik dolog, annak nincsen semmilyen formában helye sem a közlekedésben sem a versenysportban, talán az emberek közötti semmilyen viszonyban sem.
Szóval, alázat nélkül.
Vezetni, alázat nélkül a sebesség, a gépi erő előtt, pedig több mint veszélyes.

V.I.P

Mindenki erre törekszik, ez akar lenni.
Ha te nem akkor, vesztes vagy, feladtad stb. bla-bla-bla ..... mondják az okosok :)
Mégis mitől leszünk VIP-k az úton?
Veszünk egy Q7-est?
Van már belőle sok ......
Q7-es, de kormányzati, kék villogóval, az már igen!
Az már VIP !
Mert nincs belőle sok, sőt nem is lehet és ráadásnak előjogai vannak - valós előjogai.
Máris elérkeztünk a lényeghez.
Ha nincs kék villogóm, akkor nincsenek előjogaim a közlekedésben.
Bármilyen autóval is vagyok, sőt bármilyen képzett vezető is vagyok.
Kék villogó és sziréna nélkül itt senki sem V.I.P

Képzettség

Egy-egy autósról az alatt a néhány perc alatt megállapítani, hogy mennyire képzett vezetésileg, nem egyszerű. Talán nem is lehet.
A vezetésre hatványozottan érvényes a mondás, hogy a "zsenit és az őrültet egy hajszál választja el" - általában nem is tudom megmondani, melyikkel állok szemben.
Ez azért sokszor félelmetes.
A "zseni" és az "őrült" ugyanúgy vágtat, csak az egyik tudja, a másik pedig nem, hogy mit csinál.
És amikor kiderül, hogy az illető "őrült" már késő.....
Kiszámíthatatlan szinte, hogy ki-mit csinál és miért.
Vannak azért árulkodó jelek.
Emlegettem már a sávtartást és az indexelést - vagyis általában mindkettő hiányát.
Ha egy autó feltűnően gyorsan megy és nem irányjelez sávváltáskor vagy még át-át szédeleg is, akkor már nagy valószínűséggel elmondhatjuk, hogy képzetlen, rutintalan vezetővel állunk szemben.
Vagy nem.
De ha nem, akkor igénytelen.
Soha nem volt még könnyebb igényes / képzett vezetőnek lenni mint most.
Vagy legalább annak látszani.
És ki ne akarna annak látszani? :)

.... hogyhogy nem alszanak el.....?

A Suzukik és a Trabi mellett van egy modernebb (ma már nem is annyira modern) autóm is, ez egy 2008-as (a 2008-as modellváltás na és válság előtti) Fiesta ST.
Ritkán használom, mert a Suzuki nagyon kiszolgál és az én igényeimnek maximálisan megfelel, plusz az én futásteljesítményemnél már tetemes költséget okozna a többletfogyasztása a Fiestának (kb 2,5 L/ 100km) nem beszélve a gumi- és alkatrészárakról.
Viszont az elmúlt napokban használtam és egy elég érdekes megállapításra jutottam.
Elálmosodtam benne.
Na nem az előzéseknél, mert az felébreszt, amikor visszakapcsolok és durrog a kipufogó, hanem amikor csak úgy haladok 110-120-al az országúton az annyira kényelmes és stresszmentes a Suzukihoz képest (pláne a Trabanthoz) hogy egy ideig pihentető, kikapcsoló, de utána már bambulást okozott.
És akkor ez még egy sportmodell .....!
Akkor felvetődött bennem, hogyhogy nem alszanak el a mai komfortos autókban a vezetők?
Vagy alszanak, csak nem tudok róla????
:)

Előzgetés

Amilyen sokat előzünk annyira vagyunk kevésébé tisztában a szabályaival.
Előzni a szembeforgalom zavarása nélkül szabad!
Tehát nem vonhatjuk a figyelmet magunkra, magyarul az az előzés szabályos és beleköthetetlen, amelyiknél a szembejövő nem észlelte az előzésünket.
És hány ilyen előzés van?
Hát nem sok ......
Pedig erre érdemes odafigyelni, nemcsak azért mert nem tudhatjuk ki jön szembe (rutintalan, ijedős még bajt is csinálhat és akkor a mi sarunk lesz - már ha túléljük).
Ja és ha minden klappol akkor lehet előzni rendőrt is!
Én meg is tettem már sokszor és nem jöttek utánam sosem (ellentétben sok civil autóssal :) :) )
Miről is jutott eszembe mindez?
Tegnap reggel egy kamion szemből úgy előzött, hogy már amikor kijött tudtam, hogy a segítségem nélkül nem fog visszaférni. Szinte rögtön villantott is egy rövidet. Elkezdtem fékezni és lehúzódni, mire visszatért villantott még egyet és intett, hogy köszöni.
Ez -bár szabálytalan- egyáltalán nem bosszantott fel.
Elrontotta, segítettem, köszönte.
Ez simán belefér.
A gond ott kezdődik amikor valaki ront és nem látja be ...... és ilyenből több eset volt már mint a tegnap reggeli.

Szegény gazdagok

De tényleg: én komolyan sajnálom őket.
Elmúlt már a régi szép világ régen, amikor a Trabantok 100-nál nem tudtak többet és azt is csak rövid ideig.
Így ha egy Ladás tartotta a 100-110-et akkor biztos lehetett benne, Trabant nemigen fogja megelőzni.
Na ez ma már nincsen így.
A legócskább, leglenézettebb járművel is lehet bizony gyorshajtani, a régi Swift is bírja a 160-170 közötti tempót akár tartósan is (Németországban kipróbáltam).
De itthon sem akadály az "objekívbiztos" 150 akármeddig a pályán.
Így aztán objektív fölé kell kerülniük ha a sebességgel is bizonyítani akarják az amúgy nyilvánvaló technikai fölényt.
Ez sokszor sikerül is -nem irigylem el egy pillanatig sem, olyankor sem, a kockázatot meg főleg nem a bírságra- de legtöbbször mégsem.
Országúton a tartós 110 az egy olyan tempó, aminél már nehéz tartósan többel menni. Sok a kamion, sűrű a szembeforgalom, jellemzően újra és újra utolérem a gyorsabbakat.
Ráadásul 110-nél a Suzuki 2500-at forog, vagyis még takarékos is vagyok, most, téligumival is kijövök 5,4-5,7 között.

Gondolataink határozzák meg világunkat

Ez nemrég bizonyítást nyert.
Egy nagy bevásárlóközpont parkolójában sikerült elrontani a kitolatást, súlyosbítva, hogy reggel volt és forgalom szinte 0.
Szóval nézek balra, nézek hátra, nehogy elüssem az összevissza futkosó melóst mögöttem erre fékezés hang és tudatosult bennem, hogy jobbról bizony jött egy autó.
A mai napig nem tudom, hogy maradt ki az az oldal, végül is szerencsére nem történt semmi (nem rajtam múlt). Intettem, hogy bocsánat, visszaálltam a helyre, a másik autó is elment.
Vígasztalgattam magam, hogy Suzukis vagyok, belefér az ilyesmi de attól még bántott és nem értettem.
Ami utána jött az elég érdekes volt.
Az eseten elgondolkozva két kilométert vezettem mire észrevettem, hogy nincsen rajtam napszemüveg. A tűző napsütésben!
Én, aki amúgy egy métert is csak hunyorogva tudok megtenni és azonnal futok a napszemüvegért az ajtóból ha süt a nap, nem vettem észre, hogy tűz a nap és nincs rajtam a napszemüvegem.
Szóval tényleg: a gondolataink határozzák meg a világot körülöttünk ......

A kék fény mindenkié !

Régen a rendőröké, mentőké volt.
Ez volt valamikor.
Ma már annyi kék fény van, hogy ihaj.
Ott vannak a reklámok kék neonjai (egy dolog, hogy tetszik, de közlekedve csak ismert terepen nem kapom oda a fejem, nem mentő jön-e).
Aztán a kék xenon lámpák.
Kamionok kék keresztjei, egyéb kék fényei. Nagyon fura, ezeket hogy engedhetik? Nem is értem.
Ma már -ezt tegyem hozzá, hogy szerencsére ilyen ritka a rendőri, mentős vagy tűzoltó vonulás - egy/egy valós "riasztásra" minimum három négy ilyen fals jut .....
Már arra, amerre én járok.

Észrevétlennek maradni

Tizen- huszonéves koromban nagyon büszke voltam magamra, mennyire jók a reflexeim, amikor valamilyen veszélyhelyzet adódott az úton.
Aztán ...... lassan .... ez eltűnt.
Nem kellett.
Ritkultak a veszélyhelyzetek, ma már nem is tudom felidézni, hogy mikor volt utoljára.
Ez nemcsak szerencse, illetve a korábbi vészhelyzeteket sem kizárólag én idéztem elő, hanem ez valahogy jön, hogy felismerem a vészhelyzeteket már kialakulásuk előtt.
Szóval hiába voltam olyan büszke, ez sokkal jobb, ha nincsen rá szükség.
Legújabban, ezen is túllépve azon kísérletezem, hogy teljesen észrevétlen legyek a forgalomban.
Meggyőződésem, hogy akkor vezetünk jó, ha mintha ott se lennénk, nem vesznek észre.
Sőt.
Minél kevesebben emlékeznek ránk, annál jobban vezetünk.

Megjöttek

Előjöttek a tavaszi sofőrök. Előbújtak
Ismertetőjegyük főleg a rutintalanság és mellette a "majd én megmutatom" virtus.
Egy hét alatt több "akciót" láttam mint előtte 3 hónap alatt.
Most végre fellélegezhetnék, hogy vége a rettegésnek a hótól, ónos esőtől, ködtől erre figyelhetek rájuk, védhetem ki őket (Suzukival muszáj kivédeni).
De hát ..... erről szól a vezetés. A kivédésről.
Defenzív vezetés vagy mi :)

Éljük a retrót!

Trabantom okán youngtimer-témájú cikkekben is érintett vagyok.
Pár napja egy nagyon szimpatikus csoport úgy hirdette magát, hogy az oldtimeresekből van aki tartja és van aki "éli" a retrót.
És akkor elgondolkoztam.
Voltaképpen a régi Swift is már retró....
Akkor is, ha senki nem tartja annak.
Mert a nagy-nagy többség kényszerből hajtja? Mert sokan utálják? Mert rengeteg van még belőle?
Ez a velünk élő retró.
Éljük bizony a retrót!
Többszázezren akkor is, ha soha eszükbe sem jut, hogy élik ....
Magyarországon ez a típus nagyon sokáig gyártásban maradt de attól még ez egy 30 (!) éves konstrukció (80-as évekbeli)
Ez látszik is, a sokat emlegetett ütközésbiztonság hiányán kívül az alábbiakban:
A legtöbb futó példányban nincsen ABS, színezett üveg, klíma, légzsák, szervo.
Vezetéstámogató rendszer egyikben sincs.
Elég retro a sok példányon látható ezüst lemezfelni a 155 "széles" gumik is.
Enyémben tekerős az ablak (mi retro ha nem ez? :) )
Az alapkivitelek vékony kormánya és fekete lökhárítója is eléggé a múltat idézi.
Szóval a régi Swift az "utolsó mohikán", a velünk élő múlt, egy olyan konstrukció melynek a kortárs típusaiból már csak mutatóban maradt 1-1 példány.
Ilyen nagy számban ilyen régi (retro?) konstrukció bizony nem fut több.

Önvezető autók

A médiában már kürtölik, az utakon még várat magára, de nem kérdés, hogy nyakunkon vannak az önvezető autók.
Ahogy korábbi blogomban írtam is, az autósok döntő többségét már nem érdekli az autóvezetés mint olyan, ösztönösen jönnek-mennek nem figyelnek sem egymásra sem pedig az olyan apróságokra mint a sebességhatár.
Sokszor elgondolkozom rajta, milyen lesz majd az önvezető autók között jönni-menni?
Nem kétséges számomra, hogy akkor is majd valami "régimódi" autóval fogok járni közöttük (ahogy teszem azt ma is, a többi autóhoz képest).
Vajon könnyebb vagy nehezebb lesz tartani velük a lépést?
Milyen új szabályokat hoznak magukkal?
Mennyire kell "önvezető"-nek lennie az autónak, hogy ne kelljen hozzá jogsi, hogy ittasan is bele lehessen ülni?
Milyen új feltételek lesznek a "hagyományos" autók vezetőivel szemben?
Lesz -e külön vizsga, hogy az utakon maradhassunk? (Mi, egyre kevesebbek akik tényleg ezzel töltik a szabadidejüket.)
Érdekes, új világ lesz.
Bár nagyon sokáig nagyon elleneztem ezt a vonalat, mondván "a volánt én nem adom", de eljöhet az az idő, hogy de, igen megöregedhetek én is, akkor jól is jöhet még.

Az ösztönös sebesség

Az autósok döntő többsége nem a sebességkorlátozások alapján választja meg a sebességet.
Hanem csak úgy megy az úton.
Ez nagyon zavaró és kellemetlen tud lenni, ha megpróbálunk tudatosan menni, mert állandőan előzgetni fogjuk egymást.
Tipikus példa erre a lakott területen kívül lassan, belül túl gyorsan haladó.
A rekordomat egy román rendszámú Dacia Logannal sikerült felállítani, akivel 50 km alatt 10 nél jóval többször előztük meg egymást mert mindenhol 80-al ment így a falvakban megelőzött kint meg én visszaelőztem.
Ez ugyan extrém, de naponta előfordul, hogy akár egy 2x2 sávos úton kerülgetjük egymást amikor 70-110-90-70- stb váltakozik a sebességhatár (mondjuk vicc amikor 10 kilométeren 15 ször változik.
Ennek követése már nem is várható el attól aki nem vezetés-fetisiszta :)
Vagy az M7-esen a 100-asok esőben ..... azt próbálta már valaha is valaki betartani esőben (bocs vizes úton) ?
De az "ösztönös sebesség" tehető felelőssé a sztrádán lévő VÉDA-nál 120-nál felvillanó féklámpákra (nem tudja mennyivel megy) és a 90-esben 60-ra lassításért is (nem tudja mennyi a megengedett).
Ebből is látszik, a hagyományos autóvezetés a végnapjait éli.
Az autósok döntő többsége már nem is akar ezekkel foglalkozni.
Ennek viszont ára lesz.
A "jól tudok vezetni" és "jó autóm van" büszkesége közül hamarosan választani kell és csak az egyiket lehet majd!

Turbo - rágó(dás) :)

Valamelyik reggel láttam egy Astra hátulján egy "Turbo" feliratot.
Lehet nem ragadt volna meg, ha még azon az úton nem látok egy Iveco lökhárítóján is hasonlót: "Turbo Daily".
Bár nem zárhatom ki, hogy az Astrán a Homasitából származó felirat volt, de azért valószínűbb, hogy gyári. Eléggé hasonlított a másik oldalon lévő "Astra" feliratra a betűtipus és a méret is passzolt és az autó is elég új volt.
Elgondolkoztam kicsit, hogy vajon mi céljuk lehetett ezzel a marketingeseknek, ma már nagyon sok új autó "Turbo" (Bizony még Suzuki Turbo is van) más ez a Turbo már mint a Lancer EVO-k vagy Impreza Sti-k Turbo-ja volt.
Valahogy elég viccesen jönne ki, ha a feliraton felbuzdulva bemennék egy szalonba és az értékesítőnek szegezném óhajom:
"Kérek egy Astra Turbo-t" :) :)
vagy haszonjármű kereskedőnél a céges e-mail: "Iveco Turbo-t szeretnénk vásárolni" :):)

Átlagautósizmus

Nem szeretnék "átlagautós" lenni.
Állítólag az autósok 80%-a saját bevallása szerint az átlagnál jobban vezet, tehát az átlagautós sem szeretne átlagautós lenni.
Azért én most adok néhány tippet, hogyan legyél átlagautós:
- Sávváltást a lehető leghamarabb eszközöld. Városban három kereszteződésnyire mielőtt balra fordulnál, sztrádára sorolj fel azonnal, de legkésőbb ahol véget ér a záróvonal. Lassú haladásért és az indexelés elmulasztásáért bónusz jár! :)
- Ha már indexelés: sávváltáskor ne használd sosem, kanyarodáskor is maximum a már megkezdett kanyarodás közben
- 3 sávos autópályán középső sávnál sose sorolj ki jobban
- A hátsó ködlámpa azért van, hogy használjuk!
- Jobbkéz szabály csak "X" alakú kereszteződésben érvényes, tehát úttorkolatnál (pl: "T" vagy "Y" alak) sosem, X alakúban is csak akkor ha valamelyik út nem szélesebb a másiknál. A parkoló az parkoló, nem útkereszteződés!
- Balos kanyarban teljesen jogos a felezővonalon átlógni
- Zippzár a kabátra és a pulóverre való!
Hirtelen ennyi jutott eszembe. De biztos bővíthető :) :) :)

Én, a tempomat

Suzukisként sokszor előfordul, hogy utolérve valakit vagy akár megelőzve, utánam jön és visszaelőz.
Ez országúton nem gyakori -előfordul azért- de autópályán szinte minden nap megesik.
Utolérem, megelőzöm, visszaelőz, elhúz (tartom ugyanazt a tempót), majd újra beérem, akkor már nem előzöm meg, mert beletapos és ezt megismételjük tetszés szerinti alkalommal.
Régebben bosszantott, majd rájöttem:
Én vagyok a tempomatja!!!
Amikor beérem, észreveszi, hogy túl lassan megy mindig :) :) :)
.... mert már megint itt van az a Suzuki .....  :)

Miért pont a Suzukisok?

Vezetés közben néha elgondolkozom, miért pont mi? Miért pont a Suzukisok azok akik sokszor úgymond "bénáznak"?
Nyilván benne van, hogy sokan vagyunk nagyon, mégis a forgalomban a részarányunknál többször kell fékeznem vagy valamit tennem nekem is, Suzukisok miatt.
Csak néhány példa.
Körforgalomban bevág, szembejön az üres úton, olyan lassan megy, hogy a kamionok is előzik, VÉDA alatt záróvonalon előz, használaton kívüli(ami sehová se vezet) sztráda lehajtóra behajt.
Az alábbiakra jutottam:
- Aki autók iránt érdeklődő és így aki autós újságot aki olvas az már nem megy ilyen autóval, mert fél. Fél a balesetektől, fél a biztonság hiányától, pánikol.
- Az autót szinte soha nem kell szerelni. Így aki régebben bütykölt is, javítgatott is, az is elfelejti.
- Sok a kispénzű, ezért keveset járó, rutintalan közöttünk
- Ezt az autót lehet becsülni, felnézni rá, de érzelmi szálon kötődni pont annyira mint egy mosógéphez. Kívül fém belül egyféle műnyag, közlekedőedény. Nyilván azok veszik akiket semennyire nem érdekelnek az autók.

"Trabanton szállni élvezet"

Régen futott már az 1.1-es Trabim. Ma mentem vele egy kört.
Konklúzió:

"Trabanton szállni élvezet"
Fantasztikus kisugárzása van a kis kocsinak!

Vicc, poén, buli, jókedv.
Még ha húzós előzésbe is belemegyek, mosolygok egyfolytában és velem mosolyog a megelőzött és a szembejövő is.
Ha lefotózná a rendőr még ő is mosolyogva tenné ....
Ez az ami hiányzik ebből a világból!
Senki nem érez irígységet, dühöt rosszkedvet, gyűlöletet:
buli az élet, jókedvű mindenki!!!!!