2017. szeptember 18., hétfő

Haladáspárti vagyok

Haladáspárti, tehát mindig az vezérel hogy menjünk. Menjen a forgalom, tehát nem csak önző módon én, hanem a többieket is segítem ebben.
Néhány példa:
- ha szemből kerékpárost érnek utol, lehúzódom
- szintén lehúzódom a motoros elöl ha engem ér utol
- elengedem a gyorsabbat, segítem az előzését, a visszasorolását
- körforgalomban előre indexelek ha látom sor van, hogy minél előbb jöhessenek be
- ha balra a lekanyaradna valaki előttem és megáll, kikerülöm jobbról az útpadkán is, ha van elég hely
- úgy előzök, hogy ne zavarjam a szembejövőt és a megelőzöttet is minél kevésbé
Szóval így ....
Mert ki az aki zavarja, bosszantja a többieket?
A két véglet:
A lassú, a figyelmetlen, aki sort csinál
És a gyors, mindenkit levillogó, tolakodó önző.
Ők nem is érzik jól magukat vezetés közben!
Persze a közlekedés folyton változik, dönteni kell, nem lehet mindenkinek egyaránt jó, de pont ez a feladat benne, hogy mégis hogyan lehet minél jobb mindenkinek?
Hogyan működhetünk együtt, segíthetjük egymást, hogy minél gyorsabban és biztonságosabban érjük el a célunkat.
Legyünk minél többen haladáspártiak!

2017. szeptember 14., csütörtök

De kevesen is értik ezt

Megfogalmazódott már bennem ez a cím pár hete, amikor hosszú sor elején álltam egy körforgalomban és bent a körforgóban nagyon lelassított egy érkező autó.
Akkor és ott jutott eszembe ez a mondat.
Igen, sajnos nagyon-nagyon kevesen vannak azok, akik figyelmesen, másokat látva, értve és figyelembe véve tudnak közlekedni.
Önmagában azonban ez a meglátás nem lett volna elég a poszthoz, ennek ma jött el az ideje.
Egy vasúti átjáróban álltunk sorban, sokáig.
Mögöttem a furgon rámközelített, a lámpája persze égett.
Így az összes visszapillantóban vakított.
A belsőt éjszakaira állítottam, a jobb oldali nem volt vészes, balt meg eltakartam egy ideig kézzel majd az ablaktörlő kendővel.
Egy idő után az előttem álló meg rálépett a fékre és úgy is maradt, elölről adva a szép piros vakító fényt.
"De kevesen is értik ezt" .....

2017. szeptember 2., szombat

Gondolatolvasás

Rengeteget foglalkozom vele. Olvastam egy könyvet, amiben kifejtik, valójában nem tudhatjuk mit gondol a másik ember. Ahogy ők sem tudják, mi mit gonolunk.
Eszerint a könyv szerint nem is szabad gondolatolvasással foglalkozni, el kell hessegetni, ha ilyenen kapjuk magunkat.
Mivel én nem tudok leszokni róla, mostanában új megközelítésekkel próbálkozom,amik megnyugtatóbbak.
Vegyünk egy régóta idegesítő dolgot: kivág elém egy autó, ami utána már lassan megy.
Bosszankodtam, hogy "addig volt volt csak sürgős, amíg elém nem jöttél, utána már ráérsz".
Ezzel aztán jól fel is húztam magam régebben.
(Hagyjuk ezt, hogy meg kell előzni, erre nincs mindig biztonságos lehetőség.)

Tegnap ugyanez történt és másképpen igyekeztem megközelíteni:
Mi van, ha a szó sincs arról, hogy addig sürgős utána már nem?
Az autós előttünk, lehet szimplán lassú.
Mindig lassú.
És mivel ebből indul ki ő, így mást is lassúnak hisz, ezért vágott is ki elém, mert azt hitte, én is lassan jövök.
Azonkívül, hogy ez sokkal valószínűbb, sokkal megnyugtatóbb is.
Nem változik semmi, csak én leszek nyugodtabb, így nekem jobb :)

2017. szeptember 1., péntek

"Kockáztat"

Egy szó a múltból, még szegény édesapámtól, aki már 25 éve, hogy nincs velünk.
Bár ő maga, nem vezetett és egyáltalán, semmilyen formában nem lehetett autósnak mondani, ezt a szót rendszeresen használta a rossz autóvezetőkre.
Ez volt a leglesújtóbb jelzője rájuk.
"Kockáztat".
Ma jutott eszembe ez a szó, amikor - péntek óh, de imádlak- több autóstársam is be akarta mutatni, hogyan kell előzni.
Ez amúgy máskor is előfordul, de pénteken rendszeres és már előre készülök rá.
Mert mi van, ha a nagy forgalomban, ahol kamionokat egymás után kell előzni egy Suzuki a biztonságos maximumon előzget, hogyan is lehet megelőzni?
(Nem akarok bele menni, ez mennyire szubjektív, hogy "biztonságos maximum", mert hol és mivel és milyen körülmények között, nagyon messzire vezetne és csak eltérítene. Maradjunk annyiban, hogy az útvonalon naponta járok közel másfél éve, kicsit ismerem, hol-mi fér bele).
Tehát hogyan lehet megelőzni?
Engem mondjuk simán, mert el is engedem, segítem az előzését és a visszasorolását is, de előttem a kamion már tudom, hogy nem fért volna bele.
Belefért, szerencse volt, nem jöttek szembe a kanyarban.
"Kockáztat"
Csak egy szó.
Ma értelmet nyert.