"Aggyá már egy hikomólt"

Ma reggel egy hipermarketben megakadt a szemem a Hykomol hajtóműolajon.
Milyen régen volt már!
Első szárnypróbálgatásaim voltak a 80-as évek végén, 15 évesen, Babettával.
A családunknak nem volt autója, gyermekkorom maradandó élményéhez tartozik a vonatablakon kibámulás, ahogy a boldog családok hagyták le a vonatot a párhuzamos úton - autóval.
Ez nagyban hozzájárult autóbolondériámhoz, mint tudjuk, amiben hiányt szenvedünk gyerekként, azt (túl)kompenzáljuk felnőttként. :)
Visszakanyarodva a hajtóműolajhoz.
Még új volt a kismotor, első utamon egy ÁFOR kúthoz mentem, tankolni.
De ez nem csupán egy út volt, hanem csatlakozásom a "motorizált világ"-hoz, mert ilyen, hogy benzinkút a mi családunkban nem létezett, ilyen helyre mi nem jártunk korábban soha.
Mivel olajszintet is ellenőriztem a kismotoron még otthon, hát kértem a tankolás mellé egy hajtóműolajat is. A kutas bekiabált a bódéba (hol voltak még a mai tető alatti benzinkutak - konténer állt a szabadban lévő kútoszlopok mellett):
"Géza! Aggyá már egy hikomólt!"
Így aztán vettem egy liter hajtóműolajat is a tankolás mellé, életem első hajtóműolaját.
(Később kiderült, hígabb olaj kellett a váltójába, de az már egy másik történet).
Ez az első élmény viszont ma reggel visszaköszönt a polcról. Még mindig van Hykomol, létezik :)
Lehet már  csak az emlék szépíti meg, így, kb. 28-29 év távlatából, de akkor mintha elit dolog lett volna autósnak lenni.
Rang.
Rangja volt az autózásnak a tömegközlekedéssel szemben.
De lehet csak én képzelem így.
Tavaly és tavalyelőtt is ültem egyszer-egyszer vonaton de már semmivel sem éreztem alacsonyabb rangúnak mint az autózást.
Legfeljebb unalmasabbnak.
Egy kicsit elvesztette a rangját a szememben az autózás, autósnak lenni.
Egy illúzióval kevesebb.
Azért kedves dolog volt visszaemlékezni a régi időkre, amikor még nem mindenki autózott - motorozott, de én már -szinte gyerekfejjel- csatlakozhattam :)

Veszélyes a Suzuki

Hát igen, ma már ez is veszélyes autónak számít.
2008-ban vettem egy Fiesta ST-t akkor azzal tapasztaltam először, hogy egy kis autó, ha nagy teljesítményű, mennyire veszélyes is tud lenni, amikor egy frusztrált nagyobb, de gyengébb autóval találkozik.
Nem mintha a Suzukit ez fenyegetné, de egy jól ismert úton tud ez is meglepetést szerezni, ahol pontosan tudom hol lehet és hol nem előzni sőt, most már azt is, hogy hol vannak azok a pontok ahol a belátható egyenes jóval hosszabb mint amilyennek elsőre látszik.
Nem azt akarom ezzel mondani, hogy hú  de nagyon tudok, nyilván elsőre, ötödszörre és tizedszerre én is benéztem ezeket a helyeket, utána jöttem rá, lehet itt bőven menni.
Miről is jutott ez eszembe.
Tegnap egy sort értem utol és pont egy ilyen hely következett ahol lehet előzni, mert az egyenes sokkal hosszabb mint amilyennek látszik (domború íve van az útnak és az útfelület rövidebbnek látszik a valóságosnál)
Szóval itt előztem meg egy Volvot és a sorban elé kerültem.
Utána, a többi autó előzése közben visszaelőzött, sőt még az előttem haladót is, ott, ahol már záróvonal volt, bukkanó és kanyar.
Mondtam, hogy "huhh most ne jöjjön senki szembe".
Nem szabad már rutinosan, tempósan haladni egy régi Swifttel mert ez olyan frusztrációkat tud okozni egy gyengébb sofőrben, ami veszélyes helyzetek bevállalására készteti.
Igyekszem majd körültekintőbb lenni, bár nem tudom mit tehetnék jobban hasonló esetben illetve az ilyen helyzetek elkerülésére (az autócsere rossz válasz :) ).

Alázat nélkül

Sokat gondolkoztam azon, mi irritál legjobban a közlekedésben.
Van azért egypár dolog, de mindenképpen dobogós, ha nem az első helyezett következik most.
Néhány napja megelőzött egy Audi de úgy, hogy nem ment át teljesen a másik sávba,
kb 20 centire még itt lógott az én oldalamon, vagyis kellemetlenül kicsi volt az oldaltávolság.
Utána megelőzött még egy autót ugyanígy, de akkor már a szembejövőt is több, mint zavarta .....
És akkor megfogalmazódott bennem:
Az alázat nélküliség.
Amit -több más között is- tanítanak a vezetéstechnikai tréningeken: az az alázat.
Nem alázás, az egy másik dolog, annak nincsen semmilyen formában helye sem a közlekedésben sem a versenysportban, talán az emberek közötti semmilyen viszonyban sem.
Szóval, alázat nélkül.
Vezetni, alázat nélkül a sebesség, a gépi erő előtt, pedig több mint veszélyes.

V.I.P

Mindenki erre törekszik, ez akar lenni.
Ha te nem akkor, vesztes vagy, feladtad stb. bla-bla-bla ..... mondják az okosok :)
Mégis mitől leszünk VIP-k az úton?
Veszünk egy Q7-est?
Van már belőle sok ......
Q7-es, de kormányzati, kék villogóval, az már igen!
Az már VIP !
Mert nincs belőle sok, sőt nem is lehet és ráadásnak előjogai vannak - valós előjogai.
Máris elérkeztünk a lényeghez.
Ha nincs kék villogóm, akkor nincsenek előjogaim a közlekedésben.
Bármilyen autóval is vagyok, sőt bármilyen képzett vezető is vagyok.
Kék villogó és sziréna nélkül itt senki sem V.I.P

Képzettség

Egy-egy autósról az alatt a néhány perc alatt megállapítani, hogy mennyire képzett vezetésileg, nem egyszerű. Talán nem is lehet.
A vezetésre hatványozottan érvényes a mondás, hogy a "zsenit és az őrültet egy hajszál választja el" - általában nem is tudom megmondani, melyikkel állok szemben.
Ez azért sokszor félelmetes.
A "zseni" és az "őrült" ugyanúgy vágtat, csak az egyik tudja, a másik pedig nem, hogy mit csinál.
És amikor kiderül, hogy az illető "őrült" már késő.....
Kiszámíthatatlan szinte, hogy ki-mit csinál és miért.
Vannak azért árulkodó jelek.
Emlegettem már a sávtartást és az indexelést - vagyis általában mindkettő hiányát.
Ha egy autó feltűnően gyorsan megy és nem irányjelez sávváltáskor vagy még át-át szédeleg is, akkor már nagy valószínűséggel elmondhatjuk, hogy képzetlen, rutintalan vezetővel állunk szemben.
Vagy nem.
De ha nem, akkor igénytelen.
Soha nem volt még könnyebb igényes / képzett vezetőnek lenni mint most.
Vagy legalább annak látszani.
És ki ne akarna annak látszani? :)