Küzdenek

Valahogy, olyan toleráns kezdek lenni a többi közlekedővel.
Nem könnyű nekik, sokszor küzdelem a vezetés.
Miről is jutott ez eszembe?
M7-esen csak egy lehajtónyit megyek, de tegnap reggel egy A-s Merci amikor feljöttem egy teherautó mögött, nem húzódott be a legbelső, teljesen üres sávba (mögötte látóhatáron belül sem volt autó), majd kivárva míg elhaladt mellettem én megelőztem a teherautót és kisoroltam, vissza kívülre, ő pedig maradt továbbra is a középső sávban.
Pár km-en át így haladtunk.
Tehát ő középen ment, se ki, se be nem volt hajlandó sorolni.
Volt idő, amikor felháborított ez a magatartás, lenézőnek, pökhendinek tartottam -meg amit még hozzá gondoltam, hogy hogyan viselkedhet a munkahelyén ha mondjuk egy kisebb főnök- de ma már belátom, hogy egyrészt mindezt én kreáltam, lehet, sőt valószínű, a fele sem igaz, másrészt ha minden igaz akkor is ő (is) csak egy esendő ember aki küzd a komplexusaival, a félelmeivel, ráadásul a munkahelyén kívül még a közlekedésben is nehezebb a helyzete, mert szemmel láthatóan nem látta át a helyzeteket.
Ezt a küzdelmet, megvívást pedig kezdem látatlanul is becsülni.
Be kellett látnom, másoknak sem könnyebb, még ha sokkal értékesebb autóban is ülnek valószínűleg sokkal nehezebb életük van, így a küzdelmeik is nehezebbek mint az enyém.

Nyári péntek délután, vagyis artisták és mazsolák

Ilyenkor pénteken mindenfelé, minden úton többen vagyunk mint máskor.
Ebből következeik, hogy ilyenkor sok autó és bennük sok sofőr úton van, akik máskor nincsenek velünk (pl. keddenként délután. Valamiért nekem úgy tűnik, az a legkisebb forgalmú nap).
Valószínűleg közülük kerülhetnek ki az artisták, a volánzsonglőrök, mert ilyenkor nyári péntekeken én több"akciót" látok mint egész héten addig - télen meg még két hónap alatt se, sokszor.
Én ilyenkor, amikor munkából indulok hazafelé, már előre számítok az akciókra.
"Kedvenc" artistám az "előzés-oktató".
Ő majd megmutatja, hogyan kell előzni.
Visszatérni a szembejövő orra előtt.
Ma is, 3 ilyen előzést láttam miközben egész héten egyet sem.
Az az "igazi" amikor a szembejövő egy másik hétvégi autós, a "mazsola", aki még akkor is fékez-dudál-hadonászik a kocsiban amikor már mehetne, visszatértek előle.
Tanácsom mindenkinek az, hogy nyugalom, pénteken nyakunkon a hétvége, kikapcsolódás, a kirándulás a pihenés. (Miért is idegeskednénk?)
Próbáljunk kikerülni az "artisták" útjából, ha ez pedig sikerül, nézzük együtt az előadást, amit csinálnak nekünk.

Beleszocializálódtam

Közkeletű mondás, "aki nem volt motoros abból nem lesz jó autós".
Annyiban biztosan igaz, hogy aki motorozott, a motorosokat máshogy fogja kezelni autósként.
De napjainkban a motorozás már egy egészen külön műfajjá, hobbivá vált, réges-régen letűntek azok az idők amikor "autópótlék" volt azoknak, akik egyénileg akartak közlekedni de nem engedhették meg maguknak az autót.
Nekem, bár "A"-s jogsim sosem volt, a segédmotorozás azért megvolt, amolyan átmenetként a bicikli és az autó között.
És milyen hasznos volt!
Kismotorosként -majd később Trabantosként is- fiatalon, a gyengébbek szemszögéből kezdtem a közlekedést és a gyengébb résztvevők oldaláról szocializálódtam bele a forgalomba.
És ez, úgy érzem, jót tett, nagyon is.
A Suzukizás ezért is nem okoz gondot, ez is gyengébb félként vesz részt, de mivel én ezt már nagyon megszoktam, tudok engedni és ezzel az autóval kell is, sokszor.
De nem azért engedek, amikor kell, mert feladom, vesztesként hagyom magam, dehogyis!
Ez teljesen hibás gondolatmenet lenne, hanem önző módon, azon kívül, hogy fizikálisan is védem magam, mentálisan is jobban érzem így magam, közérzetem is jobb.
Mindenképpen megéri.