Vezetni nehéz és tanulni kell.
De miért is nehéz?
Mert nem ösztönös, sőt.
Máshogy, másképpen kell csinálni a legtöbb esetben mint amit ösztönösen, reflexból tennénk.
Néhány példa: kátyún gázzal kell átmenni nem fékezve, ha megcsúszik az autó legtöbbször a fékezés rontja a helyzetet stb.
De hogyan is jutott ez az eszembe?
Ma alkalmam volt egy hosszú kocsisorban elég lassan menni ahhoz, hogy a mögöttem jövő kamion kényelmetlenül rámközelítsen - szerencsére elég ritka helyzet, mert kamiont legtöbbször olyanok vezetnek akik nem csinálnak ilyen hülyeséget, de ez mellékszál.
Mi lenne erre az ösztönös reakció?
Amikor egy Scania hűtőrács van csak a tükörben?
Hát ugye a menekülés, el előle - csakhogy nincsen hová, mert mennek előttünk is.
A helyes reakció a lemaradás a sortól - pont ellenkezőleg az ösztönössel!
Minél közelebb jön a kamion mögöttem én annál nagyobb teret hagyok magam előtt.
Így nemcsak a hirtelen fékezés és így a belémcsúszás esélyét csökkentem le, de nehezebben tud beletolni az előttem haladóba is.
Dupla haszon :)
Messze átlag alatti autóval messze átlag feletti futásteljesítményt hozok össze. Hosszú útjaimon sok minden eszembe jut az autóvezetésről, az autóvezetés pszichológiájáról. Úgy vélem, a közlekedés az a hely -a bevásárláson kívül- ahol tömeges interakcióban vagyunk, nap mint nap, idegenekkel.
2018. május 4., péntek
2018. január 13., szombat
Rugalmas vezetés
Defenzív vezetés.
Az egykori fogalom, amit nekem tanítottak mára elavult, szigorúan véve nem is létezik defenzív vezető:
Így kezdődött: "A tilosat sohasem, néha a megengedettet sem ....." szóval ez azért elég tarthatatlan.
De mit is tehetek azért, hogy jobb és még konfliktusmentesebb legyen a vezetés?
A jelszó: Alkalmazkodás
Illetve én ezt elneveztem "rugalmas vezetés"-nek.
A lényege, hogy a tempómat rugalmasan hozzáigazítom a forgalmi helyzethez, e szerint lassítok / gyorsítok sokszor.
Pl. autópályán ha előzök a belső sávban, gyorsítok ha érkezik valaki mögém és nincs lehetőség kihúzódni - amikor visszatérek kívülre pedig elveszem a gázt, hogy hamarabb haladhassank el mellettem.
Nincs ebben semmi különös igazából, együttműködök és segítem a többi közlekedőt.
Az eredmény kevesebb stressz, nincsen konfliktus.
Az utóbbi fél évben egy kezemen meg tudom számolni, hány konfliktusom volt.
Nyilván vannak olyan vezetők, akik annyira keresik a konfliktust, hogy nem lehet kitérni az útjukból, de azért ők (szerencsére) nagyon kevesen vannak, sőt egyre kevesebben. :)
Az egykori fogalom, amit nekem tanítottak mára elavult, szigorúan véve nem is létezik defenzív vezető:
Így kezdődött: "A tilosat sohasem, néha a megengedettet sem ....." szóval ez azért elég tarthatatlan.
De mit is tehetek azért, hogy jobb és még konfliktusmentesebb legyen a vezetés?
A jelszó: Alkalmazkodás
Illetve én ezt elneveztem "rugalmas vezetés"-nek.
A lényege, hogy a tempómat rugalmasan hozzáigazítom a forgalmi helyzethez, e szerint lassítok / gyorsítok sokszor.
Pl. autópályán ha előzök a belső sávban, gyorsítok ha érkezik valaki mögém és nincs lehetőség kihúzódni - amikor visszatérek kívülre pedig elveszem a gázt, hogy hamarabb haladhassank el mellettem.
Nincs ebben semmi különös igazából, együttműködök és segítem a többi közlekedőt.
Az eredmény kevesebb stressz, nincsen konfliktus.
Az utóbbi fél évben egy kezemen meg tudom számolni, hány konfliktusom volt.
Nyilván vannak olyan vezetők, akik annyira keresik a konfliktust, hogy nem lehet kitérni az útjukból, de azért ők (szerencsére) nagyon kevesen vannak, sőt egyre kevesebben. :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)