.... hogyhogy nem alszanak el.....?

A Suzukik és a Trabi mellett van egy modernebb (ma már nem is annyira modern) autóm is, ez egy 2008-as (a 2008-as modellváltás na és válság előtti) Fiesta ST.
Ritkán használom, mert a Suzuki nagyon kiszolgál és az én igényeimnek maximálisan megfelel, plusz az én futásteljesítményemnél már tetemes költséget okozna a többletfogyasztása a Fiestának (kb 2,5 L/ 100km) nem beszélve a gumi- és alkatrészárakról.
Viszont az elmúlt napokban használtam és egy elég érdekes megállapításra jutottam.
Elálmosodtam benne.
Na nem az előzéseknél, mert az felébreszt, amikor visszakapcsolok és durrog a kipufogó, hanem amikor csak úgy haladok 110-120-al az országúton az annyira kényelmes és stresszmentes a Suzukihoz képest (pláne a Trabanthoz) hogy egy ideig pihentető, kikapcsoló, de utána már bambulást okozott.
És akkor ez még egy sportmodell .....!
Akkor felvetődött bennem, hogyhogy nem alszanak el a mai komfortos autókban a vezetők?
Vagy alszanak, csak nem tudok róla????
:)

Előzgetés

Amilyen sokat előzünk annyira vagyunk kevésébé tisztában a szabályaival.
Előzni a szembeforgalom zavarása nélkül szabad!
Tehát nem vonhatjuk a figyelmet magunkra, magyarul az az előzés szabályos és beleköthetetlen, amelyiknél a szembejövő nem észlelte az előzésünket.
És hány ilyen előzés van?
Hát nem sok ......
Pedig erre érdemes odafigyelni, nemcsak azért mert nem tudhatjuk ki jön szembe (rutintalan, ijedős még bajt is csinálhat és akkor a mi sarunk lesz - már ha túléljük).
Ja és ha minden klappol akkor lehet előzni rendőrt is!
Én meg is tettem már sokszor és nem jöttek utánam sosem (ellentétben sok civil autóssal :) :) )
Miről is jutott eszembe mindez?
Tegnap reggel egy kamion szemből úgy előzött, hogy már amikor kijött tudtam, hogy a segítségem nélkül nem fog visszaférni. Szinte rögtön villantott is egy rövidet. Elkezdtem fékezni és lehúzódni, mire visszatért villantott még egyet és intett, hogy köszöni.
Ez -bár szabálytalan- egyáltalán nem bosszantott fel.
Elrontotta, segítettem, köszönte.
Ez simán belefér.
A gond ott kezdődik amikor valaki ront és nem látja be ...... és ilyenből több eset volt már mint a tegnap reggeli.

Szegény gazdagok

De tényleg: én komolyan sajnálom őket.
Elmúlt már a régi szép világ régen, amikor a Trabantok 100-nál nem tudtak többet és azt is csak rövid ideig.
Így ha egy Ladás tartotta a 100-110-et akkor biztos lehetett benne, Trabant nemigen fogja megelőzni.
Na ez ma már nincsen így.
A legócskább, leglenézettebb járművel is lehet bizony gyorshajtani, a régi Swift is bírja a 160-170 közötti tempót akár tartósan is (Németországban kipróbáltam).
De itthon sem akadály az "objekívbiztos" 150 akármeddig a pályán.
Így aztán objektív fölé kell kerülniük ha a sebességgel is bizonyítani akarják az amúgy nyilvánvaló technikai fölényt.
Ez sokszor sikerül is -nem irigylem el egy pillanatig sem, olyankor sem, a kockázatot meg főleg nem a bírságra- de legtöbbször mégsem.
Országúton a tartós 110 az egy olyan tempó, aminél már nehéz tartósan többel menni. Sok a kamion, sűrű a szembeforgalom, jellemzően újra és újra utolérem a gyorsabbakat.
Ráadásul 110-nél a Suzuki 2500-at forog, vagyis még takarékos is vagyok, most, téligumival is kijövök 5,4-5,7 között.

Gondolataink határozzák meg világunkat

Ez nemrég bizonyítást nyert.
Egy nagy bevásárlóközpont parkolójában sikerült elrontani a kitolatást, súlyosbítva, hogy reggel volt és forgalom szinte 0.
Szóval nézek balra, nézek hátra, nehogy elüssem az összevissza futkosó melóst mögöttem erre fékezés hang és tudatosult bennem, hogy jobbról bizony jött egy autó.
A mai napig nem tudom, hogy maradt ki az az oldal, végül is szerencsére nem történt semmi (nem rajtam múlt). Intettem, hogy bocsánat, visszaálltam a helyre, a másik autó is elment.
Vígasztalgattam magam, hogy Suzukis vagyok, belefér az ilyesmi de attól még bántott és nem értettem.
Ami utána jött az elég érdekes volt.
Az eseten elgondolkozva két kilométert vezettem mire észrevettem, hogy nincsen rajtam napszemüveg. A tűző napsütésben!
Én, aki amúgy egy métert is csak hunyorogva tudok megtenni és azonnal futok a napszemüvegért az ajtóból ha süt a nap, nem vettem észre, hogy tűz a nap és nincs rajtam a napszemüvegem.
Szóval tényleg: a gondolataink határozzák meg a világot körülöttünk ......

A kék fény mindenkié !

Régen a rendőröké, mentőké volt.
Ez volt valamikor.
Ma már annyi kék fény van, hogy ihaj.
Ott vannak a reklámok kék neonjai (egy dolog, hogy tetszik, de közlekedve csak ismert terepen nem kapom oda a fejem, nem mentő jön-e).
Aztán a kék xenon lámpák.
Kamionok kék keresztjei, egyéb kék fényei. Nagyon fura, ezeket hogy engedhetik? Nem is értem.
Ma már -ezt tegyem hozzá, hogy szerencsére ilyen ritka a rendőri, mentős vagy tűzoltó vonulás - egy/egy valós "riasztásra" minimum három négy ilyen fals jut .....
Már arra, amerre én járok.

Észrevétlennek maradni

Tizen- huszonéves koromban nagyon büszke voltam magamra, mennyire jók a reflexeim, amikor valamilyen veszélyhelyzet adódott az úton.
Aztán ...... lassan .... ez eltűnt.
Nem kellett.
Ritkultak a veszélyhelyzetek, ma már nem is tudom felidézni, hogy mikor volt utoljára.
Ez nemcsak szerencse, illetve a korábbi vészhelyzeteket sem kizárólag én idéztem elő, hanem ez valahogy jön, hogy felismerem a vészhelyzeteket már kialakulásuk előtt.
Szóval hiába voltam olyan büszke, ez sokkal jobb, ha nincsen rá szükség.
Legújabban, ezen is túllépve azon kísérletezem, hogy teljesen észrevétlen legyek a forgalomban.
Meggyőződésem, hogy akkor vezetünk jó, ha mintha ott se lennénk, nem vesznek észre.
Sőt.
Minél kevesebben emlékeznek ránk, annál jobban vezetünk.

Megjöttek

Előjöttek a tavaszi sofőrök. Előbújtak
Ismertetőjegyük főleg a rutintalanság és mellette a "majd én megmutatom" virtus.
Egy hét alatt több "akciót" láttam mint előtte 3 hónap alatt.
Most végre fellélegezhetnék, hogy vége a rettegésnek a hótól, ónos esőtől, ködtől erre figyelhetek rájuk, védhetem ki őket (Suzukival muszáj kivédeni).
De hát ..... erről szól a vezetés. A kivédésről.
Defenzív vezetés vagy mi :)