Érzelmek

Amíg nem jön az önvezető autó, aminek nem lesznek érzelmei addig az érzelmeket kezelni kell a forgalomban.
Az automata autó ugyanis ugyanúgy fog reagálni a tizedik problémás partnerre mint az elsőre, nem gyűlik össze benne harag, düh, frusztráció ami óriási előny és érv az önvezető autók mellett.
Addig azonban a bosszankodást kezelni kell valahogy, mert annak nagyon durva következményei lehetnek ha nem tudunk uralkodni magunkon.
Sokat olvasok különböző könyveket különböző szerzőktől akik különféle módokat javasolnak a harag és a frusztráció kezelésére - elengedésére.
A legtöbb módszer vezetés közben nem alkalmazható, van azonban egy, ami nekem egyre jobban beválik.
Figyelemelterelés.
Amikor érzem, hogy kezdek túlzottan koncentrálni, a figyelmemet leköti, beszűkíti egy másik autós aki bosszant (ez annál hamarabb bekövetkezik minél többen bosszantottak előtte) akkor igyekszem valami másra gondolni, egy kellemes emlékre, élményre, az általa kiváltott jó érzésre.
Tulajdonképpen mindegy mi az, csak elvonja a figyelmemet a bosszantó partnerről.
Ha kellemes érzéseket táplálok magamban, az tudja csökkenteni, sőt meglepően gyorsan meg is szünteti a haragot.
Az eredmény pedig kellemesebb közlekedés, nagyobb tolernacia, nyugalom és biztonság :)
...... na és az elmaradhatatlan mosoly, bosszankodás helyett :)

Az új a gyors, a régi a lassú

Mivel lerobbant a Swiftem (van ilyen? Mert ha nem velem történik nem is hinném el) mostanában egy hobbiautómmal járok, ami egy 2008-as Fiesta ST 150LE-vel.
Ezt mostanában már ritkán használom, főleg a magasabb üzemanyagfogyasztás miatt.
Ami rögtön feltűnt parkolókban, hogy ez már egy korosodó autó: közeledik a 10. évéhez és mivel a széria legvégéről van öregebbnek néz ki: Az alapforma már 15-16 éves.
Mint ilyen öregedő kocsit, a forgalomban is másként kezelik, mint korábban.
Meglepetésemre, akárcsak a Swiftet ezt is sok autó "üldözőbe" veszi és volt, aki vissza is előzte (mivel nem versenyzem a forgalomban így ezt viszonylag könnyen megtehetik).
Korábban, régebben, amikor még új illetve újabb volt, ezt egyáltalán nem tapasztaltam.
Szóval levontam a konklúziót: Az újabb autónak kell a gyorsabbnak lennie. Akkor is ha az 80LE-s a 10 éves meg 150.
Így áll helyre a világ békéje, egyensúlya és önérzete :)

JOBBRA TARTS!!!!

Mindjárt az elején le szeretnék szögezni két dolgot:
- Igen, egyetértek a jobbra tartási kötelezettséggel
- Igen, magam is jobbra tartok, jobban,mint a többiek
És akkor belevágok.
Így, csupa nagybetűvel a cím, mert harsogja az autós média, hogy menjen le mindenki jobbra.
Mert ez a szabály, mert nyugaton lemennek ...... hoppá.
Nem, nem mennek le ott sem (pedig a német és az angol visszaenged mindig, amit itthon nem lehet mindig elmondani).
Magyarországon már igenis jobban lehúzódnak mint Németországban (pláne Ausztriában), ami főként a hisztériakeltésnek köszönhető :)
Szintén a médiában olvastam, hogy kutatták ennek az okát, hogy miért nem tartanak jobbra és az jött ki, hogy a szorongás áll mögötte, a félelem, hogy mi lesz,ha előzni kell.
Szerintem még van egy adag kényelem is, de ezt már csak én teszem hozzá.
Ami szerintem érdekes, hogy akit ez nagyban zavar, aki azt akarja, hogy 3 sávos sztrádán a középsőből húzódjanak ki a szélsőbe, annak valószínűleg ugyanazzal a szorongással és kényelemmel van baja, hogy neki a legbelsőbe kell húzódnia miattuk.
Szóval ugyanazzal áll szemben - csak egy sávval beljebb- mint aki folyamatosan középen halad nála lassabban.
Erre még nem világítottak annyira rá a cikkek :)

Nők vs férfiak

Manapság már a mozgásból, stílusból, akár sötétben is meg tudom mondani, ha nő vezeti az előttem haladó autót.
Neeeem, nem lebecsmérlően mondom, csak máshogy vezetnek.
Nagyobb követési távolságot tartanak és ha közelítek hozzájuk nem gyorsítanak bele.
És meg is érkeztünk.
Hej, de szeretjük emlegetni, még újságcikkekben is, hogy nők hátrányban vannak autóvezetésben mert evolúciósan kilalakult gyengébb tájékozódási képességük és ezzel együtt rosszabb a térlátásuk miatt nehezebben tudnak pl. manőverezni (szerencsénk, hogy jellemzően nem olvasnak autósújságot :D ).
Azt már ugye kevésbé szeretjük felemlegetni, hogy nekünk, férfiaknak is van genetikai, evulóciós hátrányunk velük szemben.
Szerintem ez még nagyobb, de mindenképpen veszélyesebb.
A rivalizálásnak, a versengésnek ugyanis semmilyen helye nincsen a közlekedésben.
És ezt mi, férfiak csináljuk!
Evolúcióson itt mi vagyunk hátrányban!
A nők sokkal együttműködőbbek.
Van mit tanulnunk tőlük :)

Amikor az autó bűne

Még a blog indulásakor jutott ez eszembe, de jött a tavasz, jött a nyár, idejétmúlt lett az egész megfigyelés.
Viszont most, rövidesen aktuális lesz, újra.
Előttünk a ködzárfény-szezon, amikor két részre szakad az autóstársadalom:
Akik szerint "azért van, hogy használjuk" és kapcsolják be bőszen a legkisebb párában és esőben is, meg azokra akik ettől szenvednek és piros foltok ugrálnak a szemük előtt, amikor beérnek a munkahelyre vagy haza ......
Ezzel a bejegyzéssel nem is megoldani akarom a dolgot (egyébként, ha előzni nem tudok: napszemüveg), hanem szokásomhoz híven egy eltérő / szokatlan nézőpontot felhozni:
Mi van akkor, amikor az autó hibája a vakítás?
Vagyis, hát alapból a vezető kapcsolja fel, de amikor az autó ködzárfénye sokkal jobban vakít mint más autóké?
Újabb Audiknál tűnt ez fel, hogy bántóan vakító a hátsó ködzárfényük (amúgy a féklámpa is).
Szegény vezetőjük, semmivel nagyobb bűnt nem vét, mint akármilyen másik autó vezetője aki felkapcsolja, de mégis, az autó rásegít, rosszabbít a hibán ......
Nem beszélve a féklámpájáról, hogy abban aztán tényleg teljesen vétlen a vezető, hogy fékeznie kell .....

Haladáspárti vagyok

Haladáspárti, tehát mindig az vezérel hogy menjünk. Menjen a forgalom, tehát nem csak önző módon én, hanem a többieket is segítem ebben.
Néhány példa:
- ha szemből kerékpárost érnek utol, lehúzódom
- szintén lehúzódom a motoros elöl ha engem ér utol
- elengedem a gyorsabbat, segítem az előzését, a visszasorolását
- körforgalomban előre indexelek ha látom sor van, hogy minél előbb jöhessenek be
- ha balra a lekanyaradna valaki előttem és megáll, kikerülöm jobbról az útpadkán is, ha van elég hely
- úgy előzök, hogy ne zavarjam a szembejövőt és a megelőzöttet is minél kevésbé
Szóval így ....
Mert ki az aki zavarja, bosszantja a többieket?
A két véglet:
A lassú, a figyelmetlen, aki sort csinál
És a gyors, mindenkit levillogó, tolakodó önző.
Ők nem is érzik jól magukat vezetés közben!
Persze a közlekedés folyton változik, dönteni kell, nem lehet mindenkinek egyaránt jó, de pont ez a feladat benne, hogy mégis hogyan lehet minél jobb mindenkinek?
Hogyan működhetünk együtt, segíthetjük egymást, hogy minél gyorsabban és biztonságosabban érjük el a célunkat.
Legyünk minél többen haladáspártiak!

De kevesen is értik ezt

Megfogalmazódott már bennem ez a cím pár hete, amikor hosszú sor elején álltam egy körforgalomban és bent a körforgóban nagyon lelassított egy érkező autó.
Akkor és ott jutott eszembe ez a mondat.
Igen, sajnos nagyon-nagyon kevesen vannak azok, akik figyelmesen, másokat látva, értve és figyelembe véve tudnak közlekedni.
Önmagában azonban ez a meglátás nem lett volna elég a poszthoz, ennek ma jött el az ideje.
Egy vasúti átjáróban álltunk sorban, sokáig.
Mögöttem a furgon rámközelített, a lámpája persze égett.
Így az összes visszapillantóban vakított.
A belsőt éjszakaira állítottam, a jobb oldali nem volt vészes, balt meg eltakartam egy ideig kézzel majd az ablaktörlő kendővel.
Egy idő után az előttem álló meg rálépett a fékre és úgy is maradt, elölről adva a szép piros vakító fényt.
"De kevesen is értik ezt" .....