"Aggyá már egy hikomólt"

Ma reggel egy hipermarketben megakadt a szemem a Hykomol hajtóműolajon.
Milyen régen volt már!
Első szárnypróbálgatásaim voltak a 80-as évek végén, 15 évesen, Babettával.
A családunknak nem volt autója, gyermekkorom maradandó élményéhez tartozik a vonatablakon kibámulás, ahogy a boldog családok hagyták le a vonatot a párhuzamos úton - autóval.
Ez nagyban hozzájárult autóbolondériámhoz, mint tudjuk, amiben hiányt szenvedünk gyerekként, azt (túl)kompenzáljuk felnőttként. :)
Visszakanyarodva a hajtóműolajhoz.
Még új volt a kismotor, első utamon egy ÁFOR kúthoz mentem, tankolni.
De ez nem csupán egy út volt, hanem csatlakozásom a "motorizált világ"-hoz, mert ilyen, hogy benzinkút a mi családunkban nem létezett, ilyen helyre mi nem jártunk korábban soha.
Mivel olajszintet is ellenőriztem a kismotoron még otthon, hát kértem a tankolás mellé egy hajtóműolajat is. A kutas bekiabált a bódéba (hol voltak még a mai tető alatti benzinkutak - konténer állt a szabadban lévő kútoszlopok mellett):
"Géza! Aggyá már egy hikomólt!"
Így aztán vettem egy liter hajtóműolajat is a tankolás mellé, életem első hajtóműolaját.
(Később kiderült, hígabb olaj kellett a váltójába, de az már egy másik történet).
Ez az első élmény viszont ma reggel visszaköszönt a polcról. Még mindig van Hykomol, létezik :)
Lehet már  csak az emlék szépíti meg, így, kb. 28-29 év távlatából, de akkor mintha elit dolog lett volna autósnak lenni.
Rang.
Rangja volt az autózásnak a tömegközlekedéssel szemben.
De lehet csak én képzelem így.
Tavaly és tavalyelőtt is ültem egyszer-egyszer vonaton de már semmivel sem éreztem alacsonyabb rangúnak mint az autózást.
Legfeljebb unalmasabbnak.
Egy kicsit elvesztette a rangját a szememben az autózás, autósnak lenni.
Egy illúzióval kevesebb.
Azért kedves dolog volt visszaemlékezni a régi időkre, amikor még nem mindenki autózott - motorozott, de én már -szinte gyerekfejjel- csatlakozhattam :)