Közkeletű mondás, "aki nem volt motoros abból nem lesz jó autós".
Annyiban biztosan igaz, hogy aki motorozott, a motorosokat máshogy fogja kezelni autósként.
De napjainkban a motorozás már egy egészen külön műfajjá, hobbivá vált, réges-régen letűntek azok az idők amikor "autópótlék" volt azoknak, akik egyénileg akartak közlekedni de nem engedhették meg maguknak az autót.
Nekem, bár "A"-s jogsim sosem volt, a segédmotorozás azért megvolt, amolyan átmenetként a bicikli és az autó között.
És milyen hasznos volt!
Kismotorosként -majd később Trabantosként is- fiatalon, a gyengébbek szemszögéből kezdtem a közlekedést és a gyengébb résztvevők oldaláról szocializálódtam bele a forgalomba.
És ez, úgy érzem, jót tett, nagyon is.
A Suzukizás ezért is nem okoz gondot, ez is gyengébb félként vesz részt, de mivel én ezt már nagyon megszoktam, tudok engedni és ezzel az autóval kell is, sokszor.
De nem azért engedek, amikor kell, mert feladom, vesztesként hagyom magam, dehogyis!
Ez teljesen hibás gondolatmenet lenne, hanem önző módon, azon kívül, hogy fizikálisan is védem magam, mentálisan is jobban érzem így magam, közérzetem is jobb.
Mindenképpen megéri.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése