Küzdenek

Valahogy, olyan toleráns kezdek lenni a többi közlekedővel.
Nem könnyű nekik, sokszor küzdelem a vezetés.
Miről is jutott ez eszembe?
M7-esen csak egy lehajtónyit megyek, de tegnap reggel egy A-s Merci amikor feljöttem egy teherautó mögött, nem húzódott be a legbelső, teljesen üres sávba (mögötte látóhatáron belül sem volt autó), majd kivárva míg elhaladt mellettem én megelőztem a teherautót és kisoroltam, vissza kívülre, ő pedig maradt továbbra is a középső sávban.
Pár km-en át így haladtunk.
Tehát ő középen ment, se ki, se be nem volt hajlandó sorolni.
Volt idő, amikor felháborított ez a magatartás, lenézőnek, pökhendinek tartottam -meg amit még hozzá gondoltam, hogy hogyan viselkedhet a munkahelyén ha mondjuk egy kisebb főnök- de ma már belátom, hogy egyrészt mindezt én kreáltam, lehet, sőt valószínű, a fele sem igaz, másrészt ha minden igaz akkor is ő (is) csak egy esendő ember aki küzd a komplexusaival, a félelmeivel, ráadásul a munkahelyén kívül még a közlekedésben is nehezebb a helyzete, mert szemmel láthatóan nem látta át a helyzeteket.
Ezt a küzdelmet, megvívást pedig kezdem látatlanul is becsülni.
Be kellett látnom, másoknak sem könnyebb, még ha sokkal értékesebb autóban is ülnek valószínűleg sokkal nehezebb életük van, így a küzdelmeik is nehezebbek mint az enyém.

Nyári péntek délután, vagyis artisták és mazsolák

Ilyenkor pénteken mindenfelé, minden úton többen vagyunk mint máskor.
Ebből következeik, hogy ilyenkor sok autó és bennük sok sofőr úton van, akik máskor nincsenek velünk (pl. keddenként délután. Valamiért nekem úgy tűnik, az a legkisebb forgalmú nap).
Valószínűleg közülük kerülhetnek ki az artisták, a volánzsonglőrök, mert ilyenkor nyári péntekeken én több"akciót" látok mint egész héten addig - télen meg még két hónap alatt se, sokszor.
Én ilyenkor, amikor munkából indulok hazafelé, már előre számítok az akciókra.
"Kedvenc" artistám az "előzés-oktató".
Ő majd megmutatja, hogyan kell előzni.
Visszatérni a szembejövő orra előtt.
Ma is, 3 ilyen előzést láttam miközben egész héten egyet sem.
Az az "igazi" amikor a szembejövő egy másik hétvégi autós, a "mazsola", aki még akkor is fékez-dudál-hadonászik a kocsiban amikor már mehetne, visszatértek előle.
Tanácsom mindenkinek az, hogy nyugalom, pénteken nyakunkon a hétvége, kikapcsolódás, a kirándulás a pihenés. (Miért is idegeskednénk?)
Próbáljunk kikerülni az "artisták" útjából, ha ez pedig sikerül, nézzük együtt az előadást, amit csinálnak nekünk.

Beleszocializálódtam

Közkeletű mondás, "aki nem volt motoros abból nem lesz jó autós".
Annyiban biztosan igaz, hogy aki motorozott, a motorosokat máshogy fogja kezelni autósként.
De napjainkban a motorozás már egy egészen külön műfajjá, hobbivá vált, réges-régen letűntek azok az idők amikor "autópótlék" volt azoknak, akik egyénileg akartak közlekedni de nem engedhették meg maguknak az autót.
Nekem, bár "A"-s jogsim sosem volt, a segédmotorozás azért megvolt, amolyan átmenetként a bicikli és az autó között.
És milyen hasznos volt!
Kismotorosként -majd később Trabantosként is- fiatalon, a gyengébbek szemszögéből kezdtem a közlekedést és a gyengébb résztvevők oldaláról szocializálódtam bele a forgalomba.
És ez, úgy érzem, jót tett, nagyon is.
A Suzukizás ezért is nem okoz gondot, ez is gyengébb félként vesz részt, de mivel én ezt már nagyon megszoktam, tudok engedni és ezzel az autóval kell is, sokszor.
De nem azért engedek, amikor kell, mert feladom, vesztesként hagyom magam, dehogyis!
Ez teljesen hibás gondolatmenet lenne, hanem önző módon, azon kívül, hogy fizikálisan is védem magam, mentálisan is jobban érzem így magam, közérzetem is jobb.
Mindenképpen megéri.

Márpedig a Suzuki lassú

De nemcsak a Suzuki.
Hanem a furgonok is.
Minél nagyobb, pláne ha platós akkor az lassú.
És kész.
Ha gyors, akkor is lassú.
A számok, ott a műszerfalon mellékesek ha megelőz egy Suzuki (vagy egy furgon pláne platós furgon) akkor mi még a lassúnál is lassúbbak vagyunk és a minimum hogy utána kell eredni - haladók vissza is előzhetik.
Mert a presztízs és a sebesség teljesen összefüggő dolgok ugye :D :D :D :D
Régóta figyelem ezt a jelenséget.
Ma utolért egy új Kia aztán lemaradt majd újra kezdett beérni - kiderült, "üldözte" egy furgon amikor az mindannyiunkat elhagyott újra helyreállt a béke :) :)
Tőlünk is rosszabbul járnak a kamionosok, akik az utóbbi időben felgyorsultak 100 közelébe.
Facebookon egyre több panasz, hogy megelőzik őket a személyautósok, aztán lelassítanak.
Hát persze, mert a kamion, az nagyon lassú.
Ha pedig megelőzték, nyugodtan felvehetik a szokásos utazótempójukat -ha lassabb a kamiontól is- mert a kamion úgyis lassabb.
Ha nem, akkor is de.
:) :) :)

Aszfaltbetyárok

Megfigyeltem egy érdekes dolgot, ami már ugyan nem új, de most kezdett el igazán terjedni.
Ez egy felfogás, mely szerint az aszfalt széle az a világ széle onnantól szakadék van, romlás és rombolás, a világnak vége :)
Milyen megjelenési formákban ölt ez testet ?
- Balra kanyarodó mögé érkezve nem kerüli ki, ha meg kell állni sem. Ha széles a padka, jó minőségű, elférne, akkor sem megy le, inkább megáll.
- Egysávos úton szemben érkezve ő nem húzódik le az aszfaltról, mind a négy kerék az aszfalton marad
- Mentő ha jön, fékez, lehúzódik, de marad az aszfalton (a két korábbi már megy egy ideje, de ez új, a múlt héten láttam a tükörben)
Valahogy kialakult ez a gondolkozás, a fenti három dolog csupán bosszantó, azonban lehet egy balesetveszélyes aspektusa is:
Ha mindig és minden körülmények között az aszfaltban és csakis az aszfaltban gondolkozik, akkor vajon egy balesetveszélyes helyzetben (pl. egy rossz előzés kivédése esetén) sem fog lehúzódni az útról?

Kit akarunk mi oktatni?

Jellemző, hogy közlekedve sokszor, sokminden nem tetszik.
De olyan sok az autó és az autó, hogy bármit teszünk, az a morálon nem fog változtatni, maximum felidegesítjük egymást.
Gondoljunk csak bele: csak egy hosszú hétvége végén mennyi és mennyi autó áll a dugóban az M7-esen.
És ez csak egy (fél) nap, egyetlen út, egyetlen oldala.
Hát hogyan is hiheti bárki is, hogy ha elkezd "tanítani" bármi is megváltozik? :) :)
Holnap, holnapután, egy év múlva ugyanaz lesz, mert másokkal találkozunk.
Hogy mégis mit tehetünk?
Kezeljük úgy a közlekedőtársakat, ahogy szeretnénk, hogy minket is kezeljenek.
Például, nyugodtan villogj rá a lassabbra az autópályán, ha neked ez elől haladóként tetszene.
Illetve fordítva:
Lassabbként nyugodtan menj ki a gyorsabb elé, ha ez a gyorsabb autós szemszögéből tetszene.
Ilyen egyszerű.
Képzeld a másik helyzetébe magad.
Ha ezt szem előtt tartjuk, így viselkedünk, akkor mindent megtettünk, ami tőlünk telhet egy jobb hangulatú közlekedésért.
Nem utolsósorban nekünk mindenképpen nyugodtabb, konfliktusmentesebb, jobb hangulatú utunk lesz.

Alkalmazkodni a hülyeséghez

Sokat gondolkoztam azon, hogy vajon mi a legnehezebb az autóvezetésben és talán meg is találtam a választ.
Elneveztem ezt a jelenséget az "alkalmazkodás a hülyeséghez"-nek.
Ez bizony nehéz.
Korábban már írtam az ösztönös sebességről, vagyis, hogy az autósok jelentős része nem aszerint vezet, hogy hol-mennyi a megengedett, hanem csak úgy ösztönösen megy az úton.
Mivel sokan vannak, ők diktálják a forgalom ritmusát.
90-esben 70-el.
50-esben 80-al.
(Bónuszkérdés: hol fog mérni a rendőr? :) )
Ha nem alkalmazkodom hozzájuk, akkor mindenkit fel fogok idegesíteni mert egymást fogjuk előzgetni.
Így inkább alkalmazkodom.
De ez -tudva közben hol-mennyi lenne az annyi- bizony sokszor nehéz.
Így nyáron, a nyári autósok kitódulásával az utakra a téma különösen aktuális.
Nyugaton sok helyen láttam sebességjelző táblákat ott is, ahol nem volt korlátozás. Kitáblázzák az általános sebességhatárt mintegy emlékeztetőül.
Szóval mintha módszeresen kitennék több helyen is a 130-asokat a sztrádára vagy a 90-eseket a főutakra.
Lehet segítene.
De nem biztos. :)