Amikor az autó bűne

Még a blog indulásakor jutott ez eszembe, de jött a tavasz, jött a nyár, idejétmúlt lett az egész megfigyelés.
Viszont most, rövidesen aktuális lesz, újra.
Előttünk a ködzárfény-szezon, amikor két részre szakad az autóstársadalom:
Akik szerint "azért van, hogy használjuk" és kapcsolják be bőszen a legkisebb párában és esőben is, meg azokra akik ettől szenvednek és piros foltok ugrálnak a szemük előtt, amikor beérnek a munkahelyre vagy haza ......
Ezzel a bejegyzéssel nem is megoldani akarom a dolgot (egyébként, ha előzni nem tudok: napszemüveg), hanem szokásomhoz híven egy eltérő / szokatlan nézőpontot felhozni:
Mi van akkor, amikor az autó hibája a vakítás?
Vagyis, hát alapból a vezető kapcsolja fel, de amikor az autó ködzárfénye sokkal jobban vakít mint más autóké?
Újabb Audiknál tűnt ez fel, hogy bántóan vakító a hátsó ködzárfényük (amúgy a féklámpa is).
Szegény vezetőjük, semmivel nagyobb bűnt nem vét, mint akármilyen másik autó vezetője aki felkapcsolja, de mégis, az autó rásegít, rosszabbít a hibán ......
Nem beszélve a féklámpájáról, hogy abban aztán tényleg teljesen vétlen a vezető, hogy fékeznie kell .....

Haladáspárti vagyok

Haladáspárti, tehát mindig az vezérel hogy menjünk. Menjen a forgalom, tehát nem csak önző módon én, hanem a többieket is segítem ebben.
Néhány példa:
- ha szemből kerékpárost érnek utol, lehúzódom
- szintén lehúzódom a motoros elöl ha engem ér utol
- elengedem a gyorsabbat, segítem az előzését, a visszasorolását
- körforgalomban előre indexelek ha látom sor van, hogy minél előbb jöhessenek be
- ha balra a lekanyaradna valaki előttem és megáll, kikerülöm jobbról az útpadkán is, ha van elég hely
- úgy előzök, hogy ne zavarjam a szembejövőt és a megelőzöttet is minél kevésbé
Szóval így ....
Mert ki az aki zavarja, bosszantja a többieket?
A két véglet:
A lassú, a figyelmetlen, aki sort csinál
És a gyors, mindenkit levillogó, tolakodó önző.
Ők nem is érzik jól magukat vezetés közben!
Persze a közlekedés folyton változik, dönteni kell, nem lehet mindenkinek egyaránt jó, de pont ez a feladat benne, hogy mégis hogyan lehet minél jobb mindenkinek?
Hogyan működhetünk együtt, segíthetjük egymást, hogy minél gyorsabban és biztonságosabban érjük el a célunkat.
Legyünk minél többen haladáspártiak!

De kevesen is értik ezt

Megfogalmazódott már bennem ez a cím pár hete, amikor hosszú sor elején álltam egy körforgalomban és bent a körforgóban nagyon lelassított egy érkező autó.
Akkor és ott jutott eszembe ez a mondat.
Igen, sajnos nagyon-nagyon kevesen vannak azok, akik figyelmesen, másokat látva, értve és figyelembe véve tudnak közlekedni.
Önmagában azonban ez a meglátás nem lett volna elég a poszthoz, ennek ma jött el az ideje.
Egy vasúti átjáróban álltunk sorban, sokáig.
Mögöttem a furgon rámközelített, a lámpája persze égett.
Így az összes visszapillantóban vakított.
A belsőt éjszakaira állítottam, a jobb oldali nem volt vészes, balt meg eltakartam egy ideig kézzel majd az ablaktörlő kendővel.
Egy idő után az előttem álló meg rálépett a fékre és úgy is maradt, elölről adva a szép piros vakító fényt.
"De kevesen is értik ezt" .....

Gondolatolvasás

Rengeteget foglalkozom vele. Olvastam egy könyvet, amiben kifejtik, valójában nem tudhatjuk mit gondol a másik ember. Ahogy ők sem tudják, mi mit gonolunk.
Eszerint a könyv szerint nem is szabad gondolatolvasással foglalkozni, el kell hessegetni, ha ilyenen kapjuk magunkat.
Mivel én nem tudok leszokni róla, mostanában új megközelítésekkel próbálkozom,amik megnyugtatóbbak.
Vegyünk egy régóta idegesítő dolgot: kivág elém egy autó, ami utána már lassan megy.
Bosszankodtam, hogy "addig volt volt csak sürgős, amíg elém nem jöttél, utána már ráérsz".
Ezzel aztán jól fel is húztam magam régebben.
(Hagyjuk ezt, hogy meg kell előzni, erre nincs mindig biztonságos lehetőség.)

Tegnap ugyanez történt és másképpen igyekeztem megközelíteni:
Mi van, ha a szó sincs arról, hogy addig sürgős utána már nem?
Az autós előttünk, lehet szimplán lassú.
Mindig lassú.
És mivel ebből indul ki ő, így mást is lassúnak hisz, ezért vágott is ki elém, mert azt hitte, én is lassan jövök.
Azonkívül, hogy ez sokkal valószínűbb, sokkal megnyugtatóbb is.
Nem változik semmi, csak én leszek nyugodtabb, így nekem jobb :)

"Kockáztat"

Egy szó a múltból, még szegény édesapámtól, aki már 25 éve, hogy nincs velünk.
Bár ő maga, nem vezetett és egyáltalán, semmilyen formában nem lehetett autósnak mondani, ezt a szót rendszeresen használta a rossz autóvezetőkre.
Ez volt a leglesújtóbb jelzője rájuk.
"Kockáztat".
Ma jutott eszembe ez a szó, amikor - péntek óh, de imádlak- több autóstársam is be akarta mutatni, hogyan kell előzni.
Ez amúgy máskor is előfordul, de pénteken rendszeres és már előre készülök rá.
Mert mi van, ha a nagy forgalomban, ahol kamionokat egymás után kell előzni egy Suzuki a biztonságos maximumon előzget, hogyan is lehet megelőzni?
(Nem akarok bele menni, ez mennyire szubjektív, hogy "biztonságos maximum", mert hol és mivel és milyen körülmények között, nagyon messzire vezetne és csak eltérítene. Maradjunk annyiban, hogy az útvonalon naponta járok közel másfél éve, kicsit ismerem, hol-mi fér bele).
Tehát hogyan lehet megelőzni?
Engem mondjuk simán, mert el is engedem, segítem az előzését és a visszasorolását is, de előttem a kamion már tudom, hogy nem fért volna bele.
Belefért, szerencse volt, nem jöttek szembe a kanyarban.
"Kockáztat"
Csak egy szó.
Ma értelmet nyert.

Az autó mint kellék

Figyelem a fiatalokat - divatos, mindig is divatos szlogen volt és lesz is, hogy "ezek a mai fiatalok", de én azt figyelem, hogy az autózás, az autó hogyan változik, miben változik, miben más mint az idősebb generációknál.
Arra jöttem rá, hogy az idősebbek az autót elsősorban a funkciója miatt tartják. Használni, utazni, kényelmesen, biztonságosan, ez az elsődleges cél, így az ő autóik elsősorban a nagy belterű autók, a magas építésű SUV-ok, egyterűek.
Fiataloknál a funkció mintha háttérbe szorulna.
Ki akarnak fejezni inkább vele valamit, a helyüket a világban, így kerül a kigyúrt-szolizott test mellé a BMW, az Audi a Mercedes.
Ez nem jó vagy rossz, pusztán más, mint eddig volt.
Persze időseknél is megy -ment mindig is- a presztízs, de az jellemzően másodlagos volt a funkció után. Vagyis amikor már minden megvan, akkor jöhet a presztízs, a fiataloknál pedig ez megfordult.
Megelőzi a funkciót.
Átalakul az autózás.

Identitászavaros kamionok

Elneveztem őket ennek.
Van amikor hetekig nem találkozok eggyel sem, de van amikor egy úton is látok 2-t is.
Mitől is identitászavaros?
Úgy közlekedik, mintha nem kamion hanem személyautó volna.
Tempósan megy - ilyenkor nem is rossz követni - és előzgeti a többi kamiont.
Néha olyan helyeken is, ahol személyautóval is necces lenne.
Na ilyenkor aztán figyelek, amikor ilyet látok, nem veszélytelen egyáltalán. Mivel nagy, nincs hová menni előle.
De szerencsémre azonos irányban haladva gyakrabban találkozom velük, mint szemből.
Egy szó mint száz: identitászavaros kamion az a kamion, ami személyautónak hiszi magát :)