Gondolatolvasás

Rengeteget foglalkozom vele. Olvastam egy könyvet, amiben kifejtik, valójában nem tudhatjuk mit gondol a másik ember. Ahogy ők sem tudják, mi mit gonolunk.
Eszerint a könyv szerint nem is szabad gondolatolvasással foglalkozni, el kell hessegetni, ha ilyenen kapjuk magunkat.
Mivel én nem tudok leszokni róla, mostanában új megközelítésekkel próbálkozom,amik megnyugtatóbbak.
Vegyünk egy régóta idegesítő dolgot: kivág elém egy autó, ami utána már lassan megy.
Bosszankodtam, hogy "addig volt volt csak sürgős, amíg elém nem jöttél, utána már ráérsz".
Ezzel aztán jól fel is húztam magam régebben.
(Hagyjuk ezt, hogy meg kell előzni, erre nincs mindig biztonságos lehetőség.)

Tegnap ugyanez történt és másképpen igyekeztem megközelíteni:
Mi van, ha a szó sincs arról, hogy addig sürgős utána már nem?
Az autós előttünk, lehet szimplán lassú.
Mindig lassú.
És mivel ebből indul ki ő, így mást is lassúnak hisz, ezért vágott is ki elém, mert azt hitte, én is lassan jövök.
Azonkívül, hogy ez sokkal valószínűbb, sokkal megnyugtatóbb is.
Nem változik semmi, csak én leszek nyugodtabb, így nekem jobb :)

"Kockáztat"

Egy szó a múltból, még szegény édesapámtól, aki már 25 éve, hogy nincs velünk.
Bár ő maga, nem vezetett és egyáltalán, semmilyen formában nem lehetett autósnak mondani, ezt a szót rendszeresen használta a rossz autóvezetőkre.
Ez volt a leglesújtóbb jelzője rájuk.
"Kockáztat".
Ma jutott eszembe ez a szó, amikor - péntek óh, de imádlak- több autóstársam is be akarta mutatni, hogyan kell előzni.
Ez amúgy máskor is előfordul, de pénteken rendszeres és már előre készülök rá.
Mert mi van, ha a nagy forgalomban, ahol kamionokat egymás után kell előzni egy Suzuki a biztonságos maximumon előzget, hogyan is lehet megelőzni?
(Nem akarok bele menni, ez mennyire szubjektív, hogy "biztonságos maximum", mert hol és mivel és milyen körülmények között, nagyon messzire vezetne és csak eltérítene. Maradjunk annyiban, hogy az útvonalon naponta járok közel másfél éve, kicsit ismerem, hol-mi fér bele).
Tehát hogyan lehet megelőzni?
Engem mondjuk simán, mert el is engedem, segítem az előzését és a visszasorolását is, de előttem a kamion már tudom, hogy nem fért volna bele.
Belefért, szerencse volt, nem jöttek szembe a kanyarban.
"Kockáztat"
Csak egy szó.
Ma értelmet nyert.

Az autó mint kellék

Figyelem a fiatalokat - divatos, mindig is divatos szlogen volt és lesz is, hogy "ezek a mai fiatalok", de én azt figyelem, hogy az autózás, az autó hogyan változik, miben változik, miben más mint az idősebb generációknál.
Arra jöttem rá, hogy az idősebbek az autót elsősorban a funkciója miatt tartják. Használni, utazni, kényelmesen, biztonságosan, ez az elsődleges cél, így az ő autóik elsősorban a nagy belterű autók, a magas építésű SUV-ok, egyterűek.
Fiataloknál a funkció mintha háttérbe szorulna.
Ki akarnak fejezni inkább vele valamit, a helyüket a világban, így kerül a kigyúrt-szolizott test mellé a BMW, az Audi a Mercedes.
Ez nem jó vagy rossz, pusztán más, mint eddig volt.
Persze időseknél is megy -ment mindig is- a presztízs, de az jellemzően másodlagos volt a funkció után. Vagyis amikor már minden megvan, akkor jöhet a presztízs, a fiataloknál pedig ez megfordult.
Megelőzi a funkciót.
Átalakul az autózás.

Identitászavaros kamionok

Elneveztem őket ennek.
Van amikor hetekig nem találkozok eggyel sem, de van amikor egy úton is látok 2-t is.
Mitől is identitászavaros?
Úgy közlekedik, mintha nem kamion hanem személyautó volna.
Tempósan megy - ilyenkor nem is rossz követni - és előzgeti a többi kamiont.
Néha olyan helyeken is, ahol személyautóval is necces lenne.
Na ilyenkor aztán figyelek, amikor ilyet látok, nem veszélytelen egyáltalán. Mivel nagy, nincs hová menni előle.
De szerencsémre azonos irányban haladva gyakrabban találkozom velük, mint szemből.
Egy szó mint száz: identitászavaros kamion az a kamion, ami személyautónak hiszi magát :)

Küzdenek

Valahogy, olyan toleráns kezdek lenni a többi közlekedővel.
Nem könnyű nekik, sokszor küzdelem a vezetés.
Miről is jutott ez eszembe?
M7-esen csak egy lehajtónyit megyek, de tegnap reggel egy A-s Merci amikor feljöttem egy teherautó mögött, nem húzódott be a legbelső, teljesen üres sávba (mögötte látóhatáron belül sem volt autó), majd kivárva míg elhaladt mellettem én megelőztem a teherautót és kisoroltam, vissza kívülre, ő pedig maradt továbbra is a középső sávban.
Pár km-en át így haladtunk.
Tehát ő középen ment, se ki, se be nem volt hajlandó sorolni.
Volt idő, amikor felháborított ez a magatartás, lenézőnek, pökhendinek tartottam -meg amit még hozzá gondoltam, hogy hogyan viselkedhet a munkahelyén ha mondjuk egy kisebb főnök- de ma már belátom, hogy egyrészt mindezt én kreáltam, lehet, sőt valószínű, a fele sem igaz, másrészt ha minden igaz akkor is ő (is) csak egy esendő ember aki küzd a komplexusaival, a félelmeivel, ráadásul a munkahelyén kívül még a közlekedésben is nehezebb a helyzete, mert szemmel láthatóan nem látta át a helyzeteket.
Ezt a küzdelmet, megvívást pedig kezdem látatlanul is becsülni.
Be kellett látnom, másoknak sem könnyebb, még ha sokkal értékesebb autóban is ülnek valószínűleg sokkal nehezebb életük van, így a küzdelmeik is nehezebbek mint az enyém.

Nyári péntek délután, vagyis artisták és mazsolák

Ilyenkor pénteken mindenfelé, minden úton többen vagyunk mint máskor.
Ebből következeik, hogy ilyenkor sok autó és bennük sok sofőr úton van, akik máskor nincsenek velünk (pl. keddenként délután. Valamiért nekem úgy tűnik, az a legkisebb forgalmú nap).
Valószínűleg közülük kerülhetnek ki az artisták, a volánzsonglőrök, mert ilyenkor nyári péntekeken én több"akciót" látok mint egész héten addig - télen meg még két hónap alatt se, sokszor.
Én ilyenkor, amikor munkából indulok hazafelé, már előre számítok az akciókra.
"Kedvenc" artistám az "előzés-oktató".
Ő majd megmutatja, hogyan kell előzni.
Visszatérni a szembejövő orra előtt.
Ma is, 3 ilyen előzést láttam miközben egész héten egyet sem.
Az az "igazi" amikor a szembejövő egy másik hétvégi autós, a "mazsola", aki még akkor is fékez-dudál-hadonászik a kocsiban amikor már mehetne, visszatértek előle.
Tanácsom mindenkinek az, hogy nyugalom, pénteken nyakunkon a hétvége, kikapcsolódás, a kirándulás a pihenés. (Miért is idegeskednénk?)
Próbáljunk kikerülni az "artisták" útjából, ha ez pedig sikerül, nézzük együtt az előadást, amit csinálnak nekünk.

Beleszocializálódtam

Közkeletű mondás, "aki nem volt motoros abból nem lesz jó autós".
Annyiban biztosan igaz, hogy aki motorozott, a motorosokat máshogy fogja kezelni autósként.
De napjainkban a motorozás már egy egészen külön műfajjá, hobbivá vált, réges-régen letűntek azok az idők amikor "autópótlék" volt azoknak, akik egyénileg akartak közlekedni de nem engedhették meg maguknak az autót.
Nekem, bár "A"-s jogsim sosem volt, a segédmotorozás azért megvolt, amolyan átmenetként a bicikli és az autó között.
És milyen hasznos volt!
Kismotorosként -majd később Trabantosként is- fiatalon, a gyengébbek szemszögéből kezdtem a közlekedést és a gyengébb résztvevők oldaláról szocializálódtam bele a forgalomba.
És ez, úgy érzem, jót tett, nagyon is.
A Suzukizás ezért is nem okoz gondot, ez is gyengébb félként vesz részt, de mivel én ezt már nagyon megszoktam, tudok engedni és ezzel az autóval kell is, sokszor.
De nem azért engedek, amikor kell, mert feladom, vesztesként hagyom magam, dehogyis!
Ez teljesen hibás gondolatmenet lenne, hanem önző módon, azon kívül, hogy fizikálisan is védem magam, mentálisan is jobban érzem így magam, közérzetem is jobb.
Mindenképpen megéri.